Visszamosolygott. Pedig csupán egy röpke bók röpült felé, ám felemelte tekintetét egy villanásra. Míg ő az íróasztala mögött a képernyőn az ügyfél lapomra tért vissza, jómagam az arcát tanulmányoztam. Gyönyörködtem benne. Jól öltözött, s e fazon még inkább előhozta testének vonulatait. Akármilyen ruházatban mégsem jelenhet meg egy hivatalban, s kihívóan sem viselkedhet, de azért megadta a módját. A sminkkel is jól bánt és a frizura is illett az arcához. Törődött magával ellentétben sok kortársával. Magam is így gondolkodom. Az ember adjon magára! Ép testben lehet ép lélek. Minden bizonnyal egy halom férfi udvarolhat neki itt. Naponta tucatnyi ilyen-olyan alak jelenik meg és célozgathat. Számára egyike lehettem a sokaknak. Nem kell kapkodnom! Jövök én még ide ez ügyben. Mint sokunk, negyven feletti házasként, a napi mókuskerék és pláne a megszokás elhasználta tudatunk egy részét. A majd' 20 év házasság nyomot hagy a kapcsolatokban, s lassan a kapuzárás is meglengeti fagyos fuvallatát. Így vagyok én is. Vágyok valakire. Hónapok óta rügyezik bennem ez a hajdan megpihent gondolat. Tisztelem annyira a feleségemet, hogy ne nyíltan alázzam. Már csak a gyermekek miatt sem akarom a válást, de … De van még bennem valami, s ez most kipattant. Így állok itt, még akkor is, ha ülök. Búcsúzóul még egy dicséretet küldök felé, majd hosszas pillantás után hagyom magára. Néhány nap múlva ugyan ezért járok itt. Kivárom a sorom érzem közben a mind jobban dobogó szívem ütéseit. Megvallom komolyan, készültem rá. Akár egy kamasz, mintha az elsőn lennék. Figyeltem az illatomra, mert talán az üzeni meg először, ki vagyok. Illetve ki lennék. A papírmunka után pedig egy röpke csomagot nyújtok felé. Lezáratlan borítékban, hogy ne legyen feltűnő, csokoládéval, s még valamivel. Verssel. Az első randin csak beszélgettünk, ismerkedtünk egy tea mellett. A másodikban dunaparti sétára invitáltam a napsütésben. A gyors és erős csókját megfékeztem az ajkammal. Lehet ehhez szokott, ám én érzékibben kedvelem. Az erőnek is megadatott a helye, majd, későbbiekben, máshol és máshogy. Most lassan, a pillanatokat átélve akarom őt. Megállítani az időt, eltorlaszolni a homokszemek pergését az órában. És sikerül is. Élvezem vele amit ad. Adom magam én is. Hiányzott eddig. Hiányzott, hogy nem adhattam. Otthon már megkopott a varázs, ami most feltámadt. A parázs felizzott, s lobogni kezdett. A szemén láttam, hogy nála is. Hamar egymásra hangolódtunk. Már sötétedett, hűvösödött mikor autóhoz baktattunk. Amazok közel egymáshoz vártak a dolgukra a parkolót övező fák alatt. Beültem mellé. A blúzgombok megadóan bújtak át a résen, szabadjára engedve az utat a tenyér számára. A mohóság még több gombot kívánt és a tenyér átadta helyét a számnak. Beszippantottam a mellét, amíg bírtam. Elengedtem, beszívtam. Apró bimbóját is megkóstoltam, miközben a kezem a szoknyája alá csúszott. Kezeim combfixről ábrándoztak, ahogyan csipkés dörzsölésükkel véget érnek a szoknya alatt átadva helyüket a lágyan meleg bőrnek. Az idő és az alkalom mást rendelt öltözékül, ujjaim pedig már ott fickándoztak a szélesre tárt combjai között. Éreztem a nedvességet. A puha redők között határozottan keményedett, akárcsak jómagam. Az ujjaim mozgatni kezdték a csiklót, játszottak vele. Egyre hangosabb levegő suhant ki és be a száján, keblei kiemelkedtek. Néha reám pillantott, kezeivel keresett a sliccemnél, de lefogtam. Ezek most az ő pillanatai, így alakult. Élvezze! Zihálása reszketésbe váltott, jól tudtam, most fékeznem kell magam. Szorosan tartottam kezeimben, míg le nem csengett teljesen. S amikor azt hitte, vége, újra kezdtem. Még kétszer engedte magához az orgazmust, majd erőtlenül dőlt oldalra. Pihentünk kicsit, majdnem szótlanul. Ez csak a kezdete volt valaminek. Hamar találtunk ismét időt egymásra intim helyszínen. Valaha ifjúként másképp éltem meg a felfedezés bűbáját. Érettként a női test és lélek még izgalmasabb, s annál többet ad. Más a szex. Vadabb, élvezetesebb. Más az érzés amikor titok lappang mellette. Sokáig tartott és jó volt. A Sors másfelé terelte útjaink, de mindig mosolygunk egymásra, ha néha találkozunk. Szeretők voltunk, s barátok maradtunk. Idővel azután ismét felébredt a vágyam, hogy adjak, mert még mindig sok van bennem.