Az én kicsi kincsem
Júliusi kora délután volt, jó idő, napsütés. A kedvem vidám, mert siettem az én kicsi kincsemhez. Otthon volt, a gyerekek táborban, a férje még a munkahelyén, volt két szabad óránk. Beléptem, és szinte repült a karjaimba. Hozzám bújt, fejét mellkasomra hajtotta, átöleltem és én voltam a világ legboldogabb embere. Magamba szívtam mámorító illatát, és csak szorítottam magamhoz karcsú testét. Kissé engedtem a szorításból, felemelte a fejét, rám nézett a világ legszebb, legcsillogóbb tekintetével.
Elolvasom