Egy Társkeresőn találtál rám, és csak kíváncsiságból húztál jobbra, az érdekelt hogy valaki miért állít ilyen dolgokat magáról. Nem hitted volna, hogy az egyszerű érdeklődésednek egyszer ilyen gyümölcse lesz. De az udvariasságom, kedvességem, és a folyton célba találó szurkálódód bókjaim, levettek a lábadról. A ritka szóváltásokból napi csevegések, majd folyamatos beszélgetések lettek. Az elején megegyeztünk abban, hogy senki nem akar semmit a másiktól csak jókat beszélgettünk és barátkozunk. Nem tudni hogy mikor, és ki követte el az első hibát, de megtörtént, utána csőstül jöttek a fantáziák és a vágyak leírása hogy most ki mit tenne a másikkal ha itt lenne. Míg egy nap fel nem vetettem, hogy miért nem találkozunk. Te lepasszoltad a két gyereket, én pedig kocsiba pattantam, és már száguldottam is hozzád. Hiába mondtam hogy ne készülj, csak nem bírtál magaddal és egy laza vacsorát dobtál össze nekem. Amit az apró konyhában, kellemes társalgás közben fogyasztottunk el. Itt már mind a ketten zavarban voltunk, egyikünk sem tudta eldönteni hogy most akkor hányadán is állunk a dolgoknak. Csak amíg én jól álcáztam a dolgot, te egyre inkább el voltál veszve a saját lakásodban. Mivel gonosz vagyok, és ezt élvezettel néztem, úgy döntöttem hogy tovább nehezítem a dolgodat. Ahogy tettünk-vettünk a konyhában, a hely szűkösségét kihasználva mindig kicsit hozzád értem, csak egy pillanatra. Az ártatlan szemlélődő erre azt mondhatta volna hogy csupán véletlen. De nem volt az, minden egyes érintés egy kicsit hosszabb volt mint az előbbi, és mindig máshol ért téged. Éreztem gonosz játszmámnak hatását, hiszen minden alkalommal éreztem hogy remeg a tested midőn téged érintlek. S a végén már nekem kellett megtartanom hiszen kiment a lábadból az erő. Mögötted álltam, szorosan ölelve, s neki nyomva téged a konyha pultnak. Már nem bírtad tovább idegekkel, karjaim közt, szembe fordultál velem és kérdőre vontál hogy miért csinálom ezt. Majd választ nem várva, vadul elkezdtél csókolni engem. De pár pillanat múlva abba hagytad, és ostoroztad magad hogy ez nem helyes, nem szabad, hiszen megbeszéltük hogy csak barátok vagyunk. Aranyos gyötrődésedet látva én sem bírtam már tovább. Most én kezdtelek el vadul csókolni téged. Te pedig végre megkönnyebbülten felsóhajtottál, amiért feloldoztalak a kínzó kétségek alól. Már nem volt kontrol, mint két vad, úgy estünk egymásnak. A nyári hőségre való tekintettel, a te, trikó és szoknya kombinációd nagy könnyebbség volt nekem. Felültettelek a pultra, a teljesen átázott bugyidat csak félre húztam, és az ujjaimat a csiklódra csúsztattam. Te gyorsan kibontottad az övemet, kicsit lehúztad a nadrágot a boxerrel együtt, és marokra is kaptad merevedő farkamat. Pár rántás után érezted, hogy markodban serényen gyűlik az elő váladék, s tudtad, én is annyira kívánlak téged, mint te engem.Nem sok játékot hagytunk a kezeinknek, egyből a fő fogásra tértünk. A farkamnál fogva közelebb húztál magadhoz. Azt a tövénél fogva, a puncidhoz csapkodtad, a váladékot a szeméremajkaidon szétkented majd lyukra illesztetted a pulzáló makkomat, a lábaiddal átkaroltál, és egy határozott mozdulattal magadba rántottál..