Az álomrandi főszereplője az egyszerűség kedvéért legyen csak „Ninim”, a 45 éves, karcsú és szőke házas nő, életében először próbálta ki az online társkeresést, amiről barátnőjével hallott. A fotócserét követően gyorsan felgyorsultak az események. Elmondása szerint korábban csak a munkahelyén volt viszonya, így ez az újfajta ismerkedési forma izgalmas kihívásnak tűnt számára. Már az első beszélgetések során éreztem, hogy különleges kapcsolat alakulhat ki közöttünk. Ninim határozottan találkozót javasolt, amit örömmel fogadtam el. A találkozó helyszíne egy hangulatos sarki kávézó volt a Mester utcában. Egy szál rózsával érkeztem, ami láthatóan meglepte és megörvendeztette őt. A beszélgetés könnyedén folyt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Rövid időn belül közös döntést hoztunk: a séta helyett inkább az ő közeli lakásában folytatjuk a beszélgetést. Ninim lakása ízlésesen berendezett volt, tele apró részletekkel, amelyek tükrözték kifinomult stílusát és személyiségét. A falakon modern festmények lógtak, a polcokon pedig gondosan elrendezett könyvek és emléktárgyak sorakoztak. A nappaliban kényelmes kanapé és egy kis dohányzóasztal állt, amelyen friss virágok illatoztak. Ahogy leültünk egy pohár borral a kezünkben, a délután hangulata még meghittebbé vált. Beszélgettünk az életünkről, a vágyainkról és arról, hogy mit keresünk ebben az új kapcsolatban. Ninim őszintén mesélt múltjáról és arról, miért érzi magát magányosnak otthon. Húsz éve él házasságban, de már régóta úgy érzi, hogy a kapcsolatuk inkább lakótársi viszonnyá alakult át. Hiányzik neki az intimitás és az érzelmi közelség, amely egykor összekötötte őket. A napi rutinok és a közös célok hiánya miatt úgy érzi, mintha csak egymás mellett élnének, nem pedig együtt. Bár próbált közeledni férjéhez, a kommunikáció hiánya és az érzelmi távolság miatt ezek a próbálkozások rendre kudarcot vallottak. „Nem tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött” – mondta csendesen –, „de egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem osztjuk meg egymással az álmainkat vagy a gondolatainkat. Csak logisztikai kérdésekről beszélgetünk: ki hozza el a gyerekeket vagy mi legyen vacsorára.” Szavai mögött mély szomorúságot éreztem. Ninim mosolya lassan visszatért. Úgy tűnt, felszabadító számára valakivel őszintén beszélgetni anélkül, hogy ítélkezéstől kellene tartania. Éreztem a rezgést közöttünk ezért megszólítottam. - Úgy megcsókolnálak! - Már én is nagyon vágyok erre. válaszolta. Ezután hozzáhajoltam és vad csókcsatás vetkőzésbe kezdtünk. Majd a csókok közben „áttáncikáltunk” a franciaágyig, ahol megszabadultunk a fehérneműinktől is. A számmal elkezdtem felfedezni karcsú nyakának az erotikus zónáit. Majd a mellének gyönyörű bimbóit vettem célba. A kezünk egymás felizgatásával, simogatásával volt elfoglalva nagyon eredményesen, mert a farkam kőkeménysége és puncijának nedves forrósága igencsak látványos volt. Borotvált volt, a combjai közti erogén zóna és elbújni nem tudó csiklója a csókjaimat, nyelvemet mágnesként vonzotta. Sikerült így nagyon gyorsan és mégjobban felizgatnom. Kértem, hogy legyen 69ben felettem és kölcsönös franciás kényeztetésben folytassuk ezt a vérpezsdítő fantasztikus előjátékot. Ezt megunni soha nem fogom, azt a gyönyört, azt a kéjt, amikor a farkamat a szájában tartva lassan szopogatja, miközben én a csiklóját a számban ízlelgetve nyelvemmel izgatom. Ujjammal a hüvelyét simogattam, mikor örömömre éreztem, hogy a hüvelya apró görcsös összehúzodásokkal elezte, hogy itt a vég. Kis időt kért a folytatáshoz. Pihi közben, azért gondoskodott a főszereplő játékban tartásáról. A gumi felhúzását követően lovagló pozícióban, meredező zászlórudamat lassan magába engedte. Ez a fantasztikus érzés, halk és mély sóhajok, nyögések kiséretében a lassú poroszkálás, ügetésbe, majd vágtába csapva át, egy fantasztikus orgazmust követően, a gyönyörök kertjében találtuk hirtelen magunkat. Ismét pihenés, egy pohár víz után tisztáztuk ez nem a végjáték volt. Lesz még második felvonás is. Megkért, hogy váltsunk pozíciót. Ismét gumit fel. Ő négykézláb térdelt és kért hogy hátulról közelítve finomat hatoljak belé. Nem kellett kétszer mondani, mert ezzel kitalálta a gondolatomat. Hátulról még vonzóbb, még izgatóbb gyönyörű bársonyos feneke és borotvált puncija. Kézi segítség nélkül egy befogadásra kész ánuszba behatolni, amennyire egyszerű, annál gyönyörűbb, élvezetesebb feladat. A legszebb célkereszt amit életemben eddig el tudtam képzelni. Először csak lassú mozdulatokkal, finoman, kiélvezve minden pillanatát, mozdulatát, teszteltem puncija szűkös barlangját, átjárhatóságát, majd finoman gyorsítva két kezemmel erősen derekát szorítva vágtában együtt repültünk ismét az orgazmusok paradicsomába. Nagyon boldogok voltunk, a pillanattól, az egymástól kapott ajándéktól, amely díszdoboz nélkül is a legcsodálatosabb ajándék. Kicsit még beszélgettünk, majd öltöztünk. Bár mindketten tudtuk, hogy ez csak egy első találkozás volt, abban is biztosak voltunk, hogy nem az utolsó. Miközben kiléptem az ajtón a Mester utcára, már azon gondolkodtam, mikor láthatom újra ezt a különleges nőt. Ez az este nem csak egy randevú volt – egy új kezdet lehetőségeként maradt meg bennem.