Miért, vajon miért olyan nehéz egy igazi szeretőt találni?- kérdezte a nő önmagától de nem tudta a választ saját kérdésére, még így 13 év távlatából sem, pedig több szeretője is volt már. A nehézségek ellenére azért mindig voltak gyönyörű pillanatok, nagy szerelmek de az elmúlt jó pár évben nem jött az a férfi az életébe aki nem csak észreveszi, hanem értékeli is azt aki, kívül-belül. Az utolsó szeretője iránt csendben kihűltek az érzései, köszönhető a férfi korlátolt szabadidejének és a szakadozó, majd egyre ritkább kommunikációnak. Aztán egy gyors ismerkedés, amiből nem lett folytatás, majd egy másik lehetőség ami egy szó nélkül köddé vált, végleg elhatározásra késztette. A sok felesleges körök, érdemtelen, felületes viszonyok után elég volt, betelt a pohár. Belefáradt úgy érezte, ép ezért a már minden mindegy alapon eltökélte, még egyszer, utoljára fel megy az oldalra és ha most sem jön össze, végleg felhagy az ismerkedéssel. Régi és új jelentkezők tömege csapott le rá. A régi szóba sem jöhetett, az újak között egy sem volt akire ráillett volna a számára ideális leírása. Két nap telt el, a herceg sehol, vasárnap van, ma már nem is jön elmélkedett magában a nő miközben tett vett a házban. Jók ezek az okos telefonok, mosolygott gondolatán, mikor kopogás jelezte, email üzenetét. Ujjlenyomat s máris üzemkész a kis masina, jé, levél jött az oldalról, na ki lehet az? Természetesen fel kellett előbb térképezni, hogy aki írt az bele illik-e abba a képbe amit a nő elképzelt, amire vágyik és ugyan már mi veszíteni valója lenne, ha nem, nem húzza az idejét annak a hímnek feleslegesen, hiszen ő sem szerette sosem ha a sajátját pocsékolták. Olvasni kezdte a lapot, szerencsére képet is látott a férfiről, ami nagyon megkönnyítette a dolgát. Magas, sármos, szép mosolyú, a nőnek kicsit túl sportos de tagadhatatlanul jó testű férfit látott a képen, viszont amint megpillantotta hol él, abban a pillanatban pici ajkai lefelé görbültek és egy mély sóhaj kíséretében megállapította, itt az álom vége, le is mondott róla. Számtalan esélyt adott annak, hogy akár távolabb élő férfivel is ismerkedne de kizárólag negatív tapasztalatokkal gyarapodott, senki sem volt aki komolyan is gondolta volna hosszú távon. Az üres szavakként használt "nem probléma a távolság" című, magyarra fordítva egy dugást azért megérsz helyzetekre pedig nem vágyott. Jó kislány módjára válasza egyetlen kérdés volt. Mit is szeretnénk mi egymástól ilyen messziről? A nő várta a jól ismert protokoll választ, ehelyett egy diplomatikus üzenet jött: Van az az elbűvölő személyiség akiért érdemes utazni, de ezt ismeretlenül még nem tudhatom. A nő nem ezt várta, ezért meg is lepődött a válaszon. Végre egy valódi, reális megközelítés, üres kijelentések és hamisságok nélkül, belement hát a párbeszédbe, mondván tényleg ezen múlna csupán? Jó, legyen, gondolta, mert hiszen az utolsó esély reményében semmi veszíteni valója nincsen, erről győzködte magát folyamatosan, míg nem észrevétlenül már flörtölt a férfivel. Nem volt nehéz dolga, mindketten csak úgy sziporkáztak a másik észrevétlen még is érezhetően simogató szavaira. Nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültek, hihetetlen összhang volt kettejük között, amire nem számított egyikük sem. Egy nő és egy férfi, akik szeretőt keresnek, akik nem egy ha van időnk bújjunk ágyba, de jó lesz a motor háztetőn is kapcsolatért pedáloznak, vagy egy alkalmas légyottokra vágynak, hanem a klasszikus szeretői viszonyhoz keresik partnerüket. A beszélgetéseik alapján egyre jobban kibontakozott, hogy amit keresnek azt pont a másikuk tudná megadni, de ez a távolság rettegéssel töltötte el a nőt, bár eljátszott a gondolattal, még sem mert még reménykedni sem. A férfi is fel fel emlegette mint nehezítő körülményt de érezte, legalább találkozniuk kell, meg kellett tudnia ez a nő valóban olyan mint amilyennek a szavaiból kiérezte. Napi szinten beszélgettek, ismeretlenül is nagyon szimpatizáltak, virtuálisan is érezték milyen jól esnek egymásnak. A jó reggelt üzenetek éreztették a nővel, hogy fontossá vált a férfi számára, ami kölcsönös volt, mert a nő is egyre inkább vonzódott a férfihez, hát kitűzték az első találkozásuk időpontját és helyét. A férfi kérdezgetni kezdte a kialakult vágyak fényében, hogy mit szeretne a nő első randin, de hiába csűrte a szót, a nő nem tágított, neki szüksége volt még egy kis időre, nem akart rögtön szexelni a férfivel, bármennyire is vonzódott hozzá és tagadhatatlanul kívánta minden érzékszerve, ugyan akkor szeretne a Férfire vágyni nem pedig csak kielégíteni a vágyát. Őszintén elmondta a férfinek álláspontját és válaszul annyit mondott érti, tiszteletben tartja a döntését, az lesz amit a nő szeretne. Hamarosan elérkezett az idő, lázas izgatottsággal telt a reggeli készülődés, közben nem maradhatott el a kacérkodás sem, s mikor a kis fekete szoknya egy szép barna tűsarkúval már menetre készen simult a nő testére, a férfi egy fotót kapott róla, ezeket a lábakat keresd felirattal. Rettenetesen félt, ha netán a személyes találkozás nem azt hozza számukra amire vágynak, de már nem volt visszaút, így aztán a nő beült a kocsijába és elindult a találkahely felé. Végtelenül hosszúnak érezte az utat míg odaért, ráadásul duplán kellett figyelnie vezetés közben, mert gondolatai feltartóztathatatlanul már a a férfin jártak. Pár perc késéssel, pont a férfi mellé parkolt le. Már nem volt idő izgulni sem, a férfi át szólt a lehúzott ablakokon keresztül, - maradj a kocsiban, viszek esernyőt, hogy ne ázz meg! Ép csak szemerkélni kezdett az eső, de a nő oly régen nem tapasztalt ilyen udvariasságot, hogy szokásához híven kipattant a kocsiból, a távkapcsoló már zárta is az ajtókat és a kocsik faránál köszöntötték egymást, majd a férfi karját nyújtva a nő belekarolt, az esernyő alá bújt szorosan a férfihez simulva és így indultak a kávézó bejáratához.