Egy kávé és üdítő mellett kezdték egymás vonásait szemügyre venni. Mindketten zavarban voltak, bármennyire is tapasztalt, érett emberek, egy új ismerkedés egy új kapcsolat lehetősége vagy annak tudatos terelgetése nagy kihívás és felelősség annak aki komolyan gondolja. Ép ezért olyan finoman közelítettek egymáshoz, mint mikor az ember egy tó jegén lépked óvatosan. Tudták, bármikor beszakadhat alattuk az az összefagyott víz és abban a pillanatban el is merülhetnek akár, persze ez csak amolyan költői túlzás, ugyan akkor valós félelem is. Cseverésztek mindenféléről, csillogott a szemük ahogy egymás szemeiben bújkáltak, ajkaikat nem hagyta el a mosoly, majd a férfi megkérdezte: - nem akarunk beülni a kocsiba, ott legalább kettesben lehetnénk. A nő rámosolygott, felállt és mondta - menjünk! A férfi kocsijának hátsó ülésén foglaltak helyet, örült, hogy közelebb érezheti magához a nőt. A helyzet adta lehetőségek keretein belül szép lassan megízlelte a nő ajkait, csak finoman érintve, megadva neki, hogy az ő tempójában haladjanak. A nő lassan nyitotta ajkait, várta a férfi nyelvének érintését de rájött, itt most neki kell kérnie, ezért nyelvével a férfi ajkait kezdte cirógatni, éreztetve többre vágyik mint érzéki ajkainak simogatására és meg is érkezett a válasz, az ajkak egymásra tapadva, nyelvük keringőzni kezdett szorosan egymáshoz simulva. Az első csókot, még sok követte, az egyébként is párás időben szapora légzésük és a már napok óta felgyülemlett, egymás iránti vágyaik tűzéből áradó forróság, hamar melegítette a körülöttük cirkuláló levegőt. Az ölelések, simogatások még idegenek, de gyorsan beleszokik a test ha számára kedves, élvezetes. Az idő gyorsan telt, nem tervezték túl hosszúra az első randevújukat, búcsúzáskor úgy érezték egy pillanat volt csupán az egész, de a nő nagyon régen nem élt át ennyire kellemes pillanatokat. A hogyan tovább nem volt kérdéses, sok sok ismerkedés után, a nő először érezte azt, hogy ebben a férfiban megbízhat, és még magán is elcsodálkozott, hogy az első levelük óta megkérdőjelezhetetlenül bízik is benne. A férfi tekintete amit a képen látott, annyira egyenes, nyílt volt számára, amilyennel rég volt dolga és soha egy szóval sem cáfolt rá a nő megérzéseire. A távolság persze továbbra is aggasztotta, de mikor két csókolózás közben viszonyukról beszéltek a férfi olyan határozott kijelentéssel tudatosította a nőben, ő az élete része lesz és a nő az ő életének részese, hogy hirtelen csak bólogatni bírt, helyeselni - igen pontosan, s közben végig suhant a gondolat, ez a férfi tényleg komolyan gondolja, számol vele, meg akarja ismerni és nem használni. Végtelenül boldogan ült a kocsijába és gurult a megszokott kis életébe, ahonnan emiatt a férfiért örömmel és boldogan lopna el órákat és napokat. Még csak pár perc telt el, hogy elbúcsúztak, meg csörrent a nő telefonja. Az a drága férfi volt, még beszélni kellett picit, még el kellett mondani, hogy azt kapták amit vártak, hogy legközelebb találkozzanak olyan helyen ahol csak ketten lehetnek és megízlelhetik egymást, aztán mindent megbeszéltek még ami lemaradt a nagy izgatottságban, majd mindketten a gázra lépve igyekeztek hazaérni. Ezek a pillanatok olyan erőt adnak amitől legyőzhetetlennek érezzük magunkat, egy másik dimenzióba kerülünk általa és nehezen akarunk kikerülni belőle, de az életünk már csak ilyen, lopott órák jutnak, megízleljük mit érez egy utazó akinek a sivatagban elfogy a vize. Mert mint ahogy a sivatagban felértékelődik a víz jelenléte, úgy a hiányos kapcsolatokban is felértékelődnek a boldog, felhőtlen szeretői viszonyok. Minden nappal közelebb kerültek egymáshoz, az élet pedig megajándékozta őket egy újabb találkozással az intim pillanatok előtt. A város dzsungelében, ebédidő tájt egy nő és férfi boldogan röpültek egymáshoz, még ha csak 1 órácskára is. A nő hamarabb ért oda de ép csak kiszállt a kocsiból, már látta is ahogy a számára kedves férfi szintén kanyarodik a parkolóba. Oda sietett hozzá és mint türelmetlen kislány a cukorkás bolt kirakata előtt, úgy toporgott várva, hogy a férfi kiszálljon kocsijából és magához ölelve megcsókolja. A férfi amint meglátta a számára kedves nőt, fülig érő mosollyal tekintett rá, majd kiszállt és magához ölelte. Látszott rajtuk mennyire örülnek egymásnak, és már nem feszélyezte őket az első találkozó izgalma. Mindketten felszabadultan csacsogtak, egy villám ebéd mellett, majd egy pici nyugalomra vágyva ismét a kocsiban kötöttek ki. Érinteni akarták egymást, csókolni, hiszen napok óta csak mentálisan jutottak egymáshoz ezen a téren, és mikor az ember úgy érzi nem tud betelni a másikkal akkor ez hosszú időnek tűnik. A forróságban bizony nem fáztak de ez így is izgalmas. A férfinak mennie kellett, így búcsúzni kezdtek, de ez már másféle búcsú volt, már nem volt kérdés a folytatás, már tudták ez a kapcsolat jó úton halad, nem lesz könnyű, de nagyon jó lesz. Hazafelé még beszéltek telefonon, még egy picit közelebb kellett érezniük a másikat mégakkor is ha útjuk távol viszi őket egymástól.