Bennégett. Így nevezik azokat a holmikat, amelyek a szakítást követően az exnél-, vagy a régi közös lakásban maradtak és valahogy soha nem kerülnek vissza hozzád. Égett már benn biciklim, tévém, egy csomó bútorom, meg egy zöld levesestányérom is. Egyszerű, zöld mázas cseréptányér volt. Jó öblös. A túráim alatt ebből ettem a joghurtot az adott helynek és évszaknak megfelelő gyümölccsel vegyítve, vagy a viharos tenger partján vacogva a jó magyar konzervsóletet. Egyszerű áruházi darab volt, fillérekért vettem akcióban, hogy aztán soha többé ne találjak ilyen darabot. Mit mondjak, egy idő után hiányzott. Egyre gyötrőbben és egyre inkább levakarhatatlanul fészkelődött bennem az érzés, hogy vissza kell szereznem a zöld tányéromat. Két évig halogattam a dolgot. Azóta elhalványultak Katival való kapcsolatom fényei, tompultak az ízek, fakultak a színek és jóformán begyógyultak a sebek is. Messengeren írtam rá, de nem válaszolt. Aztán pár nappal később írt, hogy új kocsit venne és segítsek neki. Pár napig kocsihirdetéseket küldözgettem neki, aztán találkoztunk. A Toyota Prius Óbudán állt egy telepen. Kati az Árpád hídig jött metróval, ott vettem fel. Izgatott voltam. Egész délután készültem, kitakarítottam és lemostam az autót, majdnem illatosítót is vettem... Végül beértem annyival, hogy némi légfrissítőt fújtam szét benne. Nyitott ablakkal mentem a találkahelyig. Két éve nem láttam őt. 38 volt akkor, most 40. Kritikus kor: A nők hajlamosak elhagyni magukat, ezért kicsit tartottam a viszontlátástól. De Kati kitett magáért: Sosem volt túl kövér, de most mintha az elmúlt két év nagyobb részét a fitness teremben töltötte volna, formás volt és izmos, mintha egy antik görög szobor elevenedett volna meg. Persze az antik görög szobrokkal ellentétben Katinak voltak karjai. Formás, feszes és izmos karok, kicsi kézfejjel és elvékonyodó, diszkrét, színtelen lakkal fedett, ápolt körmökben végződő ujjakkal. Minden mozdulatánál táncoltak a nőies, de mégis acélos izmok, s ezek a mozdulatok végtelen rugalmasságról és hajlékonyságról árulkodtak. A Priust egy undorító, hájas gazember árulta és miután Kati undorító hájas gazembernek nevezte, mert megpróbált minket átverni, kissé meglepődtem magamon, hogy mennyire védelmembe vettem a lányt. Mintha még valami közünk lett volna egymáshoz: Rátettem a kezemet a vállára, magamhoz vontam a könnyű kis testet, miközben a tenyerem alatt éreztem az izmok játékát, s úgy tájékoztattam a neppert arról, hogy miként beszélünk és miként nem beszélünk hölgyekkel. A dagadt szarházi természetesen nem fogta vissza magát, hanem ordítva közeledett, hogy takarodjunk és ez a malmomra hajtotta a vizet. Kati megriadt és hozzám bújt erősen, a kezével megszorította a vállán nyugvó kezemet, aztán ákaroltam és úgy mentünk az autómig. Hazavittem. Iszol egy teát? - kérdezte a ház előtt bátortalanul. - Megvan még az a zöld tányér? - kérdeztem én. - Amíg megiszod a teát megkeresem. Felmentünk. Ó az a budai társasház! Ó, hogy utáltam a szomszédokat, hogy csöndben kellett maradni, hogy sosem tudtam jó helyre lakatolni a bringámat, mert mindenkinek volt valami baja. Ó, hogy készültem, hogy pofánverem azt a szemétládát, aki lecsavarta a nyergemet és egy cetlit dugott a csőbe, hogy az ő parkolóhelyéből foglalom el azt a 30 centit. Aztán amikor megláttam a puha, pocakos ötvenes fószert elszégyelltem magam. A lakás pici és takaros volt, mint régen. Tipikus női lakás. Aprócska bekeretezett képekkel, világos, puha szőnyegekkel, nagymama csiricsáré székeivel, az IKEA polcon sorakozó divatos skandináv és ázsiai szerzők lektűrjeivel teli kuckós, illatos lakás, amitől mindig herótot kaptam. Aztán Kati levette a cipőjét és megláttam a puha, ápolt lábfejét, amit órákig masszíroztam, amikor a Júliai Alpokban túráztunk, vagy Erdélyben kerékpároztunk. Bement a fürdőszobába, majd egy vékony kis trikóban és bugyiban jött ki, a kezében egy mandarinos masszázsolajjal. - Nincs kedved egy kicsit megmasszni? - kérdezte és én már tudtam, hogy semmi mást nem akarok jobban, mint őt masszírozni. Utálom ezeket az ezozenéket, amiket állítólag masszírozáskor jó hallgatni, szerintem ilyenkor barokk muzsika kell, vagy Isaac Hayes első két lemeze, esetleg Barry White, de elviseltem a szintetizátoron játszott ezoökobio szart, mert Kati már hasalt és a feneke olyan módon domborodott, s a combjának az ívei olyan gyönyörűségesen foglalták közre a punci tökéletes halmát, hogy tőlem akár a Motörhead is nyomhatta volna három méterre, akkor sem láttam-hallottam volna semmit... Lassan összedörzsöltem a kezeimben az olajat, majd az egyik kezemet a derekára, a másikat a bokájára helyeztem és nagyon finoman simogatni kezdtem a tenyeremmel. A feneke fölött simogattam a bal tenyeremmel, a bokájától a combjáig pedig a jobb tenyeremmel. Éreztem, hogy fokozatosan ellazul, s ekkor már mindkét kezemmel a combját és a fenekét masszíroztam, majd a hátát két oldalt. A trikót felhajtottam és a lapockákat és a vállakat is megmasszíroztam. Kicsit növeltem az erőt, amikor a nyakhoz és a vállakhoz érkeztem és élveztem az izmok érintését, a finom kis tónusokat, s a kéjt, amely Katiban felébredni látszott. S nem tudtam betelni a dologgal. A tenyerem lassan megint a derékhoz vándorolt, aztán kinyíltak az ujjaim és azokkal dolgoztam az izmokon. Most a fenekét masszíroztam, a tenyerem élével finomat áthaladva a fenekének vágatán. Aztán a két láb következett, a comboktól egészen a talpacskákig. (Itt alig bírtam megállni, hogy ne térjek át a szokásos lábimádatba.) Aztán a vádlik és a combok belső fele következett, finoman karmolva, markolva és simogatva, aztán a combhajlat... Kati ekkor kezdett szuszogni és akaratlan vonagló mozgásokat végezni. A fenekét simogattam a bal kezemmel, s úgy markoltam bele időnként a farpofákba, hogy az ujjaim mélyem benne voltak a vágatban és a középső ujjam finoman érintette a lyukat. A jobb kezemmel a comb belső felét és a punci külső részét simogattam. Aztán a kezembe vettem a mindzsót (csaknem odahajoltam, hogy megcsókoljam és megízleljem), s finoman masszírozni kezdtem. A punci szétnyílt, így a tenyeremmel úgy simogattam tovább, hogy a nyílást is izgassam, majd nem bírtam tovább és az ujjammal elegyengettem lassan a dolgokat. A punci halma a markomban volt, a kinyújtott hüvelykujjammal simogattam a vágatot, aztán minden energiámat a puncira összpontosítotam: Ballal a popsit és a gátat, jobbal a csiklót kezdtem simogatni. Nem emlékszem, hogy a bugyi mikor került le Katiról, csak arra, hogy nem siettem el semmit. Sokáig, lassan és nem a kielégítés-, hanem a hosszas örömszerzés szándékával ügyködtem. Markolásztam a seggét és ujjaztam a punciját. A hüvelykujammal hatoltam be a jól ismert, recés részt simogattam. Kati légzése felgyorsult. Aztán elélvezett és sírni kezdett. Én újabb adag olajat tettem a kezemre és a hátát, a vállát, a bal kezemmel meg a seggét kezdtem el olajozni, masszírozni. Gondoltam finoman megfordítom, hogy elölről is kényeztessem, de ő ellenállt, úgyhogy nem erőltettem a dolgot. A tenyeremmel, sokszor alig érintve őt simogattam sokáig, Megint elernyedt. A zene már abbamaradt valamikor. Besötétedett. Csönd volt. Csak a tenyerem csúszkálását lehetett hallani és a nyugodt, sírás utáni lélegzetet. Csak simogattam őt, egyre lágyabban, egyre kevésbé szexuális céllal, sokkal inkább szeretetből. Simogattam a védtelenül szuszogó, magányos kis lényt, míg végleg és visszafordíthatatlanul álomba nem zuhant. A kicsi test elernyedt, az izomtónusok kisimultak, a légzés mély lett, nyugodt és egyenletes. Lassan abbahagytam a simogatást, kerestem egy lepedőt és óvatosan ráterítettem. Kibotorkáltam a sötét folyosóra. Belebújtam a cipőmbe, leosontam a kocsimhoz és hazajöttem Szentendrére. Nem tudtam aludni. Csak hevertem a kertben, a függőágyamban, néztem a csillagokat, hallgattam a kabócákat és a tücsköket és eszembe jutott, hogy a kicsi zöld tányért Katinál felejtettem. Semmi baj! Volt egy Honda Jazz is. Egész jó állapotban. Meg fogjuk nézni...