Válásom után, fiammal éltem lakótelepi, földszinti lakásomban. Nyári szünetben hol lányom lakott nálunk, hol fiam ment édesanyjához egy-egy hétre. Margit egyik felső emeleten lakott férjével, gyermekeivel. Házasságuk előtt legendásak voltak együttléteik, későbbi férjével. Akkor, igen zajosan élvezték egymást. Történetem idején már nem háborgatta szeretkezéseik zaja a ház idősebb lakóinak fantáziáját. Egyik szép, nyár-eleji estén, egyedül voltam otthon, az ablakban könyökölve élveztem az esti enyhe szellőt, amikor Margit, szemetes vödörét a közeli kukába ürítette. Köszöntöttük egymást, oda jött az ablakhoz. Kellemesen cseverésztünk, közömbös dolgokról, időjárásról. Akkor beszélgettünk először a házba költözése óta. Nagyon kellemes jelenség, közvetlen társalgó volt. Közben lement a nap, sötétedett. Elköszönt. Valami nagyon hiányzott. Kiszaladtam a lakásból, a sötét lépcsőházban éppen összefutottunk a lépcső aljában. Meglepődött, de nem tiltakozott, amikor újabb elköszönés képen megöleltem, két puszival kívántam jó éjt. A puszit viszonozta, majd felszaladt a lépcsőn. Formás testének sziluettje nagyon izgató volt. Nyáron későn sötétedik, másnap korán kellett munkába indulnom, ezért hamar lefeküdtem. És akkor megszólalt ágyam mellett a telefon. Margit hívott. Elnézést kért, hogy a lépcsőházban túlzottan közvetlen volt, most szégyelli magát. Mondta: Családja füle elől a WC-ből telefonál. Reméli, nem gondolok róla rosszat. Megnyugtattam, hogy nagyon jó véleményem van róla, és ha ez megnyugtatná, szívesen megismételném azt az ölelést, puszit. Szívesen adnék máshová is. Ezt ágyamban nyújtózva, valószínűleg nem a szokásos hanghordozásban mondtam. Még évődtünk egy kicsit, aztán suttogva ismét elköszönt, én pedig kéjes gondolatokkal aludtam el. Néhány nap múlva csengettek ajtómon. Margit állt az ajtó előtt, a félhomályos lépcsőházban, üres szemetesvödrével. Elújságolta, hogy még soha nem járt földszinti lakásban, ha nem zavar, szeretné megnézni a lakás beosztását. Szívélyesen körbe vezettem. Itt a konyha, a fürdőszoba, fiam szobája, ágya, ez pedig az enyém, ezen alszom én. Margit akkor lehuppant ágyam szélére. Elsuttogta, hogy csak egy kis időre jött, a szemetet hozta le, siet haza, de közben két kezével a pólója széléhez kapott, és már húzta is felfelé, hogy kibújjon belőle. Elővillant formás melltartója. A hirtelen fordulattól, kishíján agyon csodálkoztam a helyzetet, de a látvány ráébresztett, hogy ígéretem teljesítenem kell! Puszi, csók, folytatva nem csak az arcán. A melltartót együtt vettük le, hogy tartalma kezembe, ajkamhoz simulhasson. Mivel sietnie kellett haza, segített megszabadulnom ruháimtól, aztán róla kaptuk le a maradékot. Hátára feküdt, hogy nadrágocskája akadálytalanul csúszhasson végig lábain. A bugyi alól előbukkanó szőrzet közt, újam pillanatok alatt rátalált a forró, nedves résre, és a résből kiálló, beporzásra váró bibére. A bibe alatt, már várt a kéj barlangja. Maga volt a virág, mely várja a szorgos méhet. Érezve a hiányt, ölelve, csókolva, meredező, már csaknem csöpögő farkammal, kis tiszteletkörök után, sürgősen behatoltam. Mélyet sóhajtott, magához, magába húzott. Néhány kéjes mozdulat után, azonban jött az új meglepetés. Megállított, és fülembe súgta, hogy ezt most nem lehet, mert nem akar kisbabát. Puncijában meredezve tettem néhány javaslatot a fogamzásgátlás általam korábban gyakorolt eszközeire, módszereire. De NEM! Ő csak a rendszeresen szedett fogamzásgátló tabletta hatásában bízott, de azt mostanában nem szed, ezért finoman lehengerített magáról, kitessékelt finom barlangjából. Ezzel azért nem érte be. Kézzel folytatta izgatásomat, nehogy a csalódástól ellankadjak. Hogy jobban hozzám férjen, megfordult, fej-láb, láb-fej helyzetbe, farkam fölé hajolt, és hogy én se maradjak játékszer nélkül, fejem fölé terpesztett. Finom kézimunka közben megkérdezte: Szájamba vehetem? Ilyenben még nem volt részem, de eszembe sem jutott tiltakozni. Én kézzel simogattam, ujjaztam punciját. Mivel egyre szélesebben terpesztett, nyitott, újaimmal izgatott puncija már az orromhoz ért. Bár nem ő volt az első nő az életemben, nemis a harmadik, először nyaltam bele a mézes csuporba. Orral, nyelvvel, újjal simogattam, izgattam őt, míg varázslatos szájmunkájának köszönhetően éreztem, hogy részemről közeleg a vég. Kikaptam szájából, és nagyot élveztem. - Te buta! Legközelebb nyugodtan engedd a szájamba! - súgta. Megtörölközött, kicsit elpihent. Elmondta, hogy holnap irat az orvosával tablettákat, két hónap múlva szabadon szeretkezhetünk, ahogy akarunk. Addig viszont, mint ma, majd vesz egy üveg bort a férjének, s ha az elaludt, leugrik hozzám. Újabb akcióba kezdtünk, melynek végén én már nem kaptam ki szájából, és éreztem,lövelléseim közben, ő is megvonaglik néhányszor. Aztán öltözött, és családanyai minőségében szaladt a szemetesvödörrel férjéhez, gyermekeihez. A következő hónapokban még sokszor, legalább hetente élveztük egymást. Volt, mikor férje vidéki kiküldetése idején, néhány órára, nászágyukat osztotta meg velem. Persze csak csendben, nehogy a gyerekek felébredjenek a szomszéd szobában. Igaz akkor már, a tabletták megadták a szabadságot ahhoz, hogy fészkében (is) daloljon a csalogány. Aztán, sajnos, hosszabb betegséggel kórházba kerültem, ahol bár meglátogatott, de mire felépültem, már máshová költöztek. Így mindketten kénytelenek voltunk más partnert keresni. Ö tanított meg arra, hogy a szeretkezésnek van más eszköze is, nem csak az, ami a nadrágban van elrejtve. Keresem új Margitom. Akkor is, ha száját nem használja szeretkezésre, de virága, méhecskére vár.