Férfiak számára (és talán a nők számára is) az autóban szeretkezésnek gyakran van valami különös varázsa. Talán a lebukás veszélye, vagy a nem mindennapi helyzet adja azt a szükséges fűszert, amitől emlékezetessé válnak ezek az alkalmak. Nálam az első ilyen alkalomra mégis viszonylag későn került csak sor - talán azért, mert amikor autótulajdonossá váltam, már régen túl voltam azon az időszakon, amikor a búvóhely hiányában az autó szolgál menedékül. Talán harmadik személyes találkozón lehettünk túl, amikor rendszeres levelezésünk során megemlítette, hogy péntek este egy nőbulit tartanak - nevezetesen megünneplik egyik barátnője válását. Viccesen szóba hozta, hogy ha történetesen arra járnék esetleg hazafuvarozhatnám. Ha tehettünk összefutottunk néha csak egy kávé, máskor csak egy futó pillantás erejéig. Elárulta, hogy melyik szórakozóhely a törzshelyük, és hogy jellemzően éjfél utánig szoktak kimaradni. Nem ígértem semmit, de történetesen aznap úgy alakult, hogy én is szabaddá tudtam tenni magam. Amikor 11 körül odaértem, a helység szinte üres volt - az egyik asztalnál egy pár vacsorázott, a másiknál pedig három harmincas nő ült csak, és persze ő nem volt közöttük. A pincér azonnal hellyel kínált, de kimentettem magam, hogy még nem tudom, hogy maradok-e mert egy nagyobb társaságra várok, akik még láthatóan nem értek ide. Kértem egy jeges teát és míg a pincér kihozta, kimentem a mosdóba. Azon tűnődtem, hogy vagy más helyet választottak vagy egyszerűen későn csak érkeztem. Amikor visszamentem, meglepve láttam, hogy a korábbi hármas asztalnál már öten ülnek. Elkerültük egymást a mosdóban. Utánaszóltam a pincérnek, hogy a számlát is kérném - ezzel sikerült is felhívnom magamra az egész helység - köztük az ő figyelmét is. Fizettem majd kimentem és megkerestem az autóm. Alig ültem be, szinte azonnal jött egy SMS: hol vagy? Megadtam a pontos tartózkodási koordinátákat, és vártam. Az eső lusta cseppekkel kezdett kopogni az autó tetején. A járókelők esernyőt nyitottak vagy sietősen elfutottak. Felkapcsoltam a helyzetjelzőt és félpercenként letöröltem a szélvédőt. Vártam, hogy mikor jelenik meg, de nem akart megérkezni. Már majdnem azon voltam, hogy nem várok tovább, amikor kopogást hallottam a bal oldali ablakon. Egy esernyő alatt állt, nyári ruháját finoman rángatta a szél. Amikor beült azonnal elindultam. - Hazavigyelek? - kérdeztem. - Még ne, korán van - válaszolta. - Keressünk valami csöndes éttermet? - Nem kell, csak autózzunk egy kicsit, aztán majd kitehetsz a környéken. Az ablaktörlő lustán törölte az esőcseppeket én pedig lopva néztem, ahogy a térde kacéran kivillant a szoknyája alól. Ez volt az első alkalom, hogy spiccesen találkoztunk - érezhetően ellazította az alkohol, mert a máskor lassabban oldódott fel. Amikor a város szélét jelző táblát elhagytuk, hatalmasat villámlott. - Lehet, nem kellene tovább mennünk, még agyoncsap bennünket a villám. - jegyezte meg tréfásan. - Aztán meg nyomozhatnak a hatóságok, hogy mi közünk volt egymáshoz. - Nem fog agyoncsapni - nyugtattam meg. Keze melegen simult a tenyerembe. Az első alkalmas helyen - egy elhagyatott parkolónál megfordultunk. Ajkai puhák és nedvesek voltak, nyelvén enyhe sós ízt éreztem. - Azt hittem már nem jössz. - suttogta. - Hát a véletlenen múlt, hogy ma el tudtam szabadulni - suttogtam, miközben megérintettem a térdét és szemébe néztem. Alig észrevehetően finom jelzésként megmozdította combját. Az eső hangos kopogással jelezte, hogy véget ért a nyár, mindeközben mindent eltakaró vízfüggönnyel borította be az oldalablakokat. Hátrahajtottam és amennyire csak lehetett hátratoltam a vezetőülést. Az eső egyre intenzívebben esett, néha villámlott a távolban, majd nyomában megdördült az ég. Szembefordulva velem az ölembe ült. Éreztem rajta a vágyat - ez volt az első alkalom, hogy értésemre adta - birtokolni akar. Nyelve kígyóként kúszott számba és talált rá nyelvemre. Kigomboltam nadrágom ő pedig félrehúzta bugyiját. Nedves volt és szűk. Megadtam magam a helyzetnek, éreztem, ma éjjel nem nekem kell megváltanom a világot. Egyik karommal átöleltem a derekát, miközben az esőtől nedves másik tenyerem a combját fogta. Nyitott szemmel figyeltem, ahogy elélvezni készül. Mielőtt bekövetkezett volna belemarkoltam a hajába. -Várj még, ne siess! - suttogtam. - Nyisd ki a szemed! Mozgása ekkor lelassult, a villám fényében láttam ahogy kitágult pupillával engem néz. Kicsit megemelkedett, épp annyira csak, hogy még benne voltam. Lassan mozogni kezdtem, makkom épp csak benne volt. Mikor punciját és a popsiját simogató ujjam síkossá vált, egy pillanatra megálltam és simogatni kezdtem a másik bejáratot. Éreztem, ahogy megfeszülnek izmai, és egy pillanatig ellenáll. Megcsókoltam és az ujjam ugyanabban a pillanatban szaladt a popsijába, amikor a nyelvem is bekúszott a szájába. Éreztem, ahogy elernyed és teljesen átadja magát az érzés hatalmának. Az záróizmai lüktetve szorították ujjperecem és ekkor már én sem tudtam visszatartani az addig csak hullámokban közelítő kéjt. Mikor visszaértünk, a városba már nem esett. Egy sarokkal korábban tettem ki. - Úgy érzem, mintha még mindig tele lennék a spermáddal! - súgta viccesen búcsúzóul.