Valahogy mindig ellenszenvvel néztem eddig a nagy fotelodat, eszembe sem jutott eddig, hogy beleüljek. Szerintem felzabál! – szólalt meg bennem egy hang. A fotelek nem zabálnak fel senkit! – jött a válasz rögtön. Ez így ment már hónapok óta, a néhány gyűrött pólón kívül mást nem dobtam bele, igazán meg sem közelítettem, próbáltam feltűnés nélkül kikerülni. Ma reggel aztán a fotelben kötöttem ki kedvenc plédembe bújva egy bögre forró kávéval. Talán így kezdődnek azok a furcsa napok, melyekre jó sokáig emlékszünk. Te még alszol. Háttal nekem, a takaró a válladat is takarja. Éles borzongás fut végig a tarkómtól az ágyékomig (ott el is időzik egy hatásos rövid merevedésig) a tudattól, hogy a takaró alatt teljesen meztelen vagy. Odalépnék, hogy lassan lehúzzam rólad a takarót, de egyvalami van, ami fontosabb NÁLAD, a forró kávém. Lassan megmozdulsz, halk mocorgásod mély sóhajba és egy nyújtózásba fordul át. Gyönyörű, ahogy a takaró lecsúszik a derekadig, a fény kellemes ezüst háttérbe fonja a tested, hátad vonalát. Forgolódsz, aztán kinyitod a szemed. Az arcod kicsit gyűrött (tudod, hogy…). Felém nyújtod a kezed, de nem-nem engem akarsz megérinteni. Egy kortyot szeretnél a kávémból. Persze úgyis megiszod ez ilyen… Épp, hogy takarva magad a takaró sarkával élvezettel kortyolod a kávéd(m). Még egy nyújtózás, kis fejrázás, kócolás, borzolás aztán megjelenik az arcodon az a kis mosoly (a ragadozóé?) amitől bevallom néha tartok. Csillogó szemekkel máris a combomon térdelsz, a testeddel végig simítod a testemet. a mellbimbód végig húz a hasamon át a mellkasomon egész az arcomig. Meglepődve húzódnék el egy pillanatig, de ki merne ellenkezni egy az ölébe szemből befurakodni akaró nővel? A nyelveddel a fülemet piszkálod, tudod, hogy utálom, de olyan ügyesen jöttél fölém, hogy mozdulni sem bírok. Végre keserédes kávés csókkal kínálsz: hosszú, meleg és szédítő. Megfogod a két csuklóm, egyik tenyerem a csípődre, másikat a bal melledre helyezed, a comboddal szorítasz egyet a derekamon, tudatva, hogy nincs menekülés. Gyors mozdulattal a péniszemet markolod, húzol egyet a bőrön, csak az irány miatt, aztán a megfelelő helyre illeszted (halálosan imádom az ágyékod) egy határozott mozdulat tőled és már beléd is hatoltam. Mindketten felnyögünk mélyen ettől a mozdulattól, tágra nyílt szemekkel nézzük egymást. Így is maradunk néhány hosszú pillanatig. Talán erősebben fonódsz körém, talán én lettem még keményebb az ágyékod mélyén, de szorosabban fonódtunk össze, szédülve levegő után sóhajtva. És már mozogsz felettem, gyönyörű ágyékod egyre forróbb, egyre jobban hullámzó tenger a tested, egyre részegebben tántorgó matróz lenne az enyém, ha nem szorítanál. Mellbimbód az enyémmel ér össze néha, ettől mindketten felnyögünk, és újabb forró csókot iszunk együtt. Aztán persze felkúszik egész az arcomig, most már nem engedem, a számat tapasztom rá, finoman szopogatlak, a nyelvem a bimbódon köröz, talán gyengéden meg is haraplak. Bal kezem a fenekedet markolja, gyúrja, simogatja, a mutatóujjam néha lassan az ánuszod körül érint. A forró ajkaid közül kipotyogó sóhajok egyre inkább finom kis nyögésekké válnak. Lehullik rólunk minden óvatosság, ijesztő a tempó és az egymásba forrt mélység, ahogy az őrületet súrolóan mozgunk együtt, de mindenki a saját gyönyöre felé. persze megint én gyengülök el előbb és kéjem minden egyes forró cseppjét ágyékodba lövellem, szorítalak magamhoz, önkéntelenül rázom a fejem az extázistól, mélyebbre hatoló mozdulatokat tennék, de már nincs – nincs mélyebb, nincs forróbb, nincs pokolibb önkívület ennél. Közben, talán a forró cseppjeim érzetétől, de benned is robban a gyönyör. Finom kis sikoltások keverednek a nyögéseid közé, tested hullámzik, vonaglik felettem, talán az átkozott foteled is nyikorog. Felszegett fejjel hullámzó mellekkel finoman gyűrődő hassal mozogsz, miközben élvezel. Ez a kép a szememre ég, tudom előre, hogy napokig cipelni fogom magammal. Végül összeomolva egymásra, kapkodunk levegő után, a testünkön verejték melegíti és hűti egyszerre a bőrt. Az ágyékunk meleg és összeragadtunk egymás kéjének nedveiben. Én a válladba fúrom a fejem, a hajad eltakarja az arcom. A reggel közben délelőttbe fordul át, együtt zuhanyozva kezdjük el a napot. 2020. október 16.Valahogy mindig ellenszenvvel néztem eddig a nagy fotelodat, eszembe sem jutott eddig, hogy beleüljek. Szerintem felzabál! – szólalt meg bennem egy hang. A fotelek nem zabálnak fel senkit! – jött a válasz rögtön. Ez így ment már hónapok óta, a néhány gyűrött pólón kívül mást nem dobtam bele, igazán meg sem közelítettem, próbáltam feltűnés nélkül kikerülni. Ma reggel aztán a fotelben kötöttem ki kedvenc plédembe bújva egy bögre forró kávéval. Talán így kezdődnek azok a furcsa napok, melyekre jó sokáig emlékszünk. Te még alszol. Háttal nekem, a takaró a válladat is takarja. Éles borzongás fut végig a tarkómtól az ágyékomig (ott el is időzik egy hatásos rövid merevedésig) a tudattól, hogy a takaró alatt teljesen meztelen vagy. Odalépnék, hogy lassan lehúzzam rólad a takarót, de egyvalami van, ami fontosabb NÁLAD, a forró kávém. Lassan megmozdulsz, halk mocorgásod mély sóhajba és egy nyújtózásba fordul át. Gyönyörű, ahogy a takaró lecsúszik a derekadig, a fény kellemes ezüst háttérbe fonja a tested, hátad vonalát. Forgolódsz, aztán kinyitod a szemed. Az arcod kicsit gyűrött (tudod, hogy…). Felém nyújtod a kezed, de nem-nem engem akarsz megérinteni. Egy kortyot szeretnél a kávémból. Persze úgyis megiszod ez ilyen… Épp, hogy takarva magad a takaró sarkával élvezettel kortyolod a kávéd(m). Még egy nyújtózás, kis fejrázás, kócolás, borzolás aztán megjelenik az arcodon az a kis mosoly (a ragadozóé?) amitől bevallom néha tartok. Csillogó szemekkel máris a combomon térdelsz, a testeddel végig simítod a testemet. a mellbimbód végig húz a hasamon át a mellkasomon egész az arcomig. Meglepődve húzódnék el egy pillanatig, de ki merne ellenkezni egy az ölébe szemből befurakodni akaró nővel? A nyelveddel a fülemet piszkálod, tudod, hogy utálom, de olyan ügyesen jöttél fölém, hogy mozdulni sem bírok. Végre keserédes kávés csókkal kínálsz: hosszú, meleg és szédítő. Megfogod a két csuklóm, egyik tenyerem a csípődre, másikat a bal melledre helyezed, a comboddal szorítasz egyet a derekamon, tudatva, hogy nincs menekülés. Gyors mozdulattal a péniszemet markolod, húzol egyet a bőrön, csak az irány miatt, aztán a megfelelő helyre illeszted (halálosan imádom az ágyékod) egy határozott mozdulat tőled és már beléd is hatoltam. Mindketten felnyögünk mélyen ettől a mozdulattól, tágra nyílt szemekkel nézzük egymást. Így is maradunk néhány hosszú pillanatig. Talán erősebben fonódsz körém, talán én lettem még keményebb az ágyékod mélyén, de szorosabban fonódtunk össze, szédülve levegő után sóhajtva. És már mozogsz felettem, gyönyörű ágyékod egyre forróbb, egyre jobban hullámzó tenger a tested, egyre részegebben tántorgó matróz lenne az enyém, ha nem szorítanál. Mellbimbód az enyémmel ér össze néha, ettől mindketten felnyögünk, és újabb forró csókot iszunk együtt. Aztán persze felkúszik egész az arcomig, most már nem engedem, a számat tapasztom rá, finoman szopogatlak, a nyelvem a bimbódon köröz, talán gyengéden meg is haraplak. Bal kezem a fenekedet markolja, gyúrja, simogatja, a mutatóujjam néha lassan az ánuszod körül érint. A forró ajkaid közül kipotyogó sóhajok egyre inkább finom kis nyögésekké válnak. Lehullik rólunk minden óvatosság, ijesztő a tempó és az egymásba forrt mélység, ahogy az őrületet súrolóan mozgunk együtt, de mindenki a saját gyönyöre felé. persze megint én gyengülök el előbb és kéjem minden egyes forró cseppjét ágyékodba lövellem, szorítalak magamhoz, önkéntelenül rázom a fejem az extázistól, mélyebbre hatoló mozdulatokat tennék, de már nincs – nincs mélyebb, nincs forróbb, nincs pokolibb önkívület ennél. Közben, talán a forró cseppjeim érzetétől, de benned is robban a gyönyör. Finom kis sikoltások keverednek a nyögéseid közé, tested hullámzik, vonaglik felettem, talán az átkozott foteled is nyikorog. Felszegett fejjel hullámzó mellekkel finoman gyűrődő hassal mozogsz, miközben élvezel. Ez a kép a szememre ég, tudom előre, hogy napokig cipelni fogom magammal. Végül összeomolva egymásra, kapkodunk levegő után, a testünkön verejték melegíti és hűti egyszerre a bőrt. Az ágyékunk meleg és összeragadtunk egymás kéjének nedveiben. Én a válladba fúrom a fejem, a hajad eltakarja az arcom. A reggel közben délelőttbe fordul át, együtt zuhanyozva kezdjük el a napot. 2020. október 16.