Júliusi kora délután volt, jó idő, napsütés. A kedvem vidám, mert siettem az én kicsi kincsemhez. Otthon volt, a gyerekek táborban, a férje még a munkahelyén, volt két szabad óránk. Beléptem, és szinte repült a karjaimba. Hozzám bújt, fejét mellkasomra hajtotta, átöleltem és én voltam a világ legboldogabb embere. Magamba szívtam mámorító illatát, és csak szorítottam magamhoz karcsú testét. Kissé engedtem a szorításból, felemelte a fejét, rám nézett a világ legszebb, legcsillogóbb tekintetével. - Már nagyon vártalak. Hiányoztál. - Nekem is, hidd el. Siettem, ahogy tudtam. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Lassan elengedett, leültünk a konyhában egymás mellé. Kezét a kezembe fogtam, és beszélgettünk. Mindig a konyhában voltunk, elővigyázatosságból. Bárki bejött volna, nehezen magyaráztuk volna ki, hogy mit is keresünk a hálószobában. Érdeklődve hallgattam, mi történt vele aznap, miközben simogattam, ahol értem. Közelebb húztam a székét, lábai a lábaim közt voltak. Simogattam combját, kezét, és ittam a szavait. Én is elmeséltem, engem mi bánt, mi foglalkoztat. Imádtam beszélgetni vele, ő volt a legjobb barátom, a lelki társam. Feltétel nélkül megbíztam benne, bármit elmondhattam neki. És ő volt a szeretőm, a legszebb, legkívánatosabb nő, akit valaha is láttam. - Kérsz egy kávét? -kérdezte. - Igen, köszönöm. - feleltem. Hátradőltem, és gyönyörködtem kedvesemben. Mai napig előttem vannak a mozdulatai, ahogy áll a konyhapultnál, a szarvasi kávéfőzőt feltölti vízzel, kinyitja a konyhaszekrény felső ajtaját. Pipiskedik, mert kicsi a lelkem, alig éri el a kávésdobozt, közben felcsúszik a pólója, kivillan selymes bőre és a pici pocakja. Két gyereket szült, és van egy kis hasa, engem kifejezetten izgat, ez olyan asszonyossá teszi az alkatát. Imádom simogatni, megfogni, nekem tetszik. Elkezdi a kávét belekanalazni a szűrőbe, felcsavarja a kávéfőzőre, és bekapcsolja. Előveszi a poharakat és a cukrot, kikészíti a pultra. Közben én felállok, és mögé lépek. Háttal áll nekem, átölelem, magamhoz húzom és belecsókolok a nyakába lágyan. Apró csókokkal borítom nyakát, vállát. Imádom, hogy olyan bőnyakú pólókat hord, amik szabadon hagyják a vállát is. Elhaladok a füle felé, légzése felgyorsul, fenekét hozzám dörgöli és látom, hogy a karja libabőrös lesz. Áthajolok a másik oldalra, ott is kezelésbe veszem nyakát, fülét. Olyan merevedésem van, szinte szétrepedek. Kedvesem megérzi, és még jobban nyomja hozzám a fenekét. Előrehajtom a fejét, félrehúzom a haját, és tarkóját csókolgatom, majd elkezdem határozottan, de óvatosan harapdálni. Megremeg a drágám, és egyre hangosabban nyögdécsel, főleg, amikor pólója alá nyúlok közben. Először az édes kis pocakját simogatom meg, majd megmarkolom melleit. Imádom így kényeztetni, hátulról. Hátranyúl, simogat, ahol ér, és tekergeti formás kis testét. Megfordítom, és már látom, fátyolos a szeme a vágytól. A kávé közben lefő, de ki foglalkozik vele.Hosszan csókolózunk, először lágyan, majd egyre követelőzőbben. Apró, játékos nyelve felforralja a vérem. Hátát, oldalát simogatom, érzem, hogy beleremeg, majd megmarkolom a nadrágján keresztül a fenekét. Formás, kemény hátsója van, élvezettel fogdosom. Ez a másik gyengéje. A csókolózást nem abbahagyva pipiskedni kezd, és kemény farkamhoz dörgöli szemérmét, miközben fenekét markolva rá is segítek neki. Rettenetesen beizgul, szinte vonaglik a karjaim közt, és olyan hangon nyögdécsel, ami engem is egyre jobban felpörget. Egy határozott mozdulattal megfogom fenekét, felemelem, és felrakom a konyhapultra. Nem nehéz, 162 centi a drágám, és vasággyal 55 kg, én meg 182 centi és 110 kg, és elég erős is vagyok. Egy kézzel felkapom bármikor, szeretem emelgetni, karjaimba kapni. Így most egy magasságba kerülünk, nem kell lehajolnom hozzá. Egyre hevesebben csókolom, elkap a hév. Felhajtom pólóját, és kiszabadítom egyik hatalmas mellét a melltartójából. Testalkatához képest nagy mellei vannak. Nem hord push-upos melltartókat, csak ilyen egyszerűbbeket, ezeket csak lehajtom, megfogom a mellét,és már ki is szabadítom. Gyönyörű, halvány szinű, kicsi bimbója van. Megmarkolom és elkezdem nyalni. Az én kis édesem már egyre hangosabban nyögdécsel és zihál. Kiszabadítom a másik cicit is, ő se maradjon ki a kényeztetésből, amíg nyalogatom, szopogatom, addig a másik bimbót az ujjammal ingerlem. Kedvesem egyre hangosabban sóhajtozik. Egyszer csak eltolja a fejem, és lepattan a pultról. - Ne, hagyd abba, kérlek. Bárki ránk nyithat. - Zárjuk be az ajtót. - Nem lehet, az gyanús lenne.