-Át tudnál jönni? - Persze. Mikor? - Most! - Valami baj van? -Igen. - mondta a barátom komor hangon és letette a telefont. Ádám nem egy izgulós fajta. Alaszkában a grizzly három méterre ágaskodott előtte, ő pedig a halál biztos tudatában készített egy utolsó fotót. Megúszta. Most viszont határozottan kétségbe volt esve, ami azt jelenti, hogy tényleg nagy a baj. Szentendre és Esztergom között mehetsz a Dunaparton, ami hosszabb, de végig sík út, vagy a Pilisen keresztül, ami tele van kanyargós rosszul belátható útszakaszokkal. Tudtam, hogy Esztergomig a KRESZ összes szabályát meg fogom szegni, legalább kétszer, mert a barátom a segítségemet kéri. Amíg száguldoztam elmondta, hogy mi van: Gábor, egy régi ismerőse, aki nála lakott kis ideig és most meg fog halni a kezei között. A mentőket nem értesítheti, mert a ház bűzlik a drogtól. - Ő az? - Ő. - mutatott rá egy alélt, csontsovány férfira. Ismerős volt ez a fickó. Tizenhét éve lenyúlta tőlem életem szerelmét. - Felőlem meg is dögölhet. - mondtam amint felismertem. Ádám nem értette. - Tudod ki ez a srác? - kérdeztem. - Megléptette a menyasszonyomat. Csönd, aztán Ádám bizonytalanul megszólalt - Te voltál a Hanna exe? - Kicsi a világ. - válaszoltam komoran, mert Ádám nevetett, és elengedte az alélt Gábort, aki lecsúszott a földre Bevittük a fürdőbe, mert össze volt szarva és hugyozva, hányva. Aztán telefonáltam volt osztálytársamnak, Egri dr.-nak. Ő egy kicsit eltűnődött, amikor vázoltam a problémát. - Be nem hozhatjátok, mert értesítenünk kell a rendőrséget. De ellátás nélkül sem maradhat, mert akkor meghal. Mondd a címet! Egy óra múlva ott. Addig tartsátok valahogy életben! Egri koma a praxisához méltatlan módon a zugdoktorok hanyag eleganciájával sarlatánkodott Esztergomban, s az exem elrablója életben maradt. - Most erősítsd is föl valahogy, mert elszámolnivalóm van vele. Ha majd felerősödik szét akarom verni a pofáját. - jegyeztem meg, mire mindketten érdeklődve felém fordultak. Muszáj volt mesélnem: Hanna volt életem egyik nagy szerelme. - kezdtem. Egri dr. bólintott. Ismerte Hannát és ismert engem is még azokból az időkből. - Zongorát árult én meg munka után beugrottam néha boltjukba zongorázni mert olyan szűk volt az albérletem, hogy ott legfeljebb csak egy mandolin fért el. Amikor megláttam ezt a félig magyar-, félig nigériai karcsú lányt azt tettem, hogy a dalokkal üzentem neki. Először ártatlan nótákat: Álomarcú lány, You Are So Beautiful. Amikor láttam, hogy vette a lapot, jöttek a konkrétabb dolgok: When a Man Loves a Woman (ez orgona hangszínen), Nights In White Satin, de a Mannish Boynál a szalon vezetője megkért, hogy ha nem vásárolok, hanyagoljam őket. Találkozgattunk néhányszor. Sok esélyem nem volt. Mégis, mit akarhat a szavannák legszebb gazellájától egy magamfajta orrszarvú? Ezért beszélgetéseink igazán érdekektől és manipulációktól mentesek voltak és közel kerültünk egymáshoz. Bizalmas érintésekig jutottunk, gyors, ruhás masszírozásig, úgy éreztem nincs esélyem többre. Aztán pár hónappal később betoppant a Szentkirályi utcai albérletembe, egyenesen Vietnamból. -Hazajöttem. - Örülök. Van hol laknod? - Persze. - Kérsz rizstésztát? - érdeklődtem. - Mindent megtennék egy adag rizstésztáért! - hazudta nevetve. Tényleg? - Nem!! - Amúgy sincs rizstésztám, de tudok csinálni pirítóst és van bor. Piritóst ettünk, reszelt sajttal és bort ittunk hozzá. Aztán gitároztam neki a mosókonyha privát kis függőfolyosóján. Az Álomarcú lányt. Nálam aludt, de én aludtam el hamarabb. Arra ébredtem éjszaka, hogy az ölében vagy a fejem és ő gyöngéd szeretettel simogat. 16 négyzetméter volt a mosókonyhám, ebből egy 3x3 helyiség volt a szoba. De tartozott hozzá egy saját lépcsőház és függőfolyosó, ahol napozni is lehetett. Itt éltünk ketten, de soha nem éreztük szűknek a teret. Vele tanultam meg, hogy milyen összebújva aludni, hogy milyen fontos a türelem és a gyengédség, az illatos fürdő az elalvás előtti beszélgetés, vagy felolvasás, a közös játékok és az olajos masszázs. Félig nigériai volt, de a szíve teljesen magyar. Bejártuk a várainkat, a magyar mondák helyszíneit. Néztem a színes ruhákban illegő, izmos testét, a nagy, kerek fenekét, karcsú bokáját, amint megy előttem a herkulesfürdői hétforrásnál, s amint királynőként merül alá az erdőben, a hőforrás által elárasztott betonmedencébe. Csodás lábfejét masszíroztam, a barna lábujjak rózsaszín begyét morzsolgattam. Kicsi csontos kezét fogva hallgattuk az erdő csendjét és izgultunk, hogy jön-e a medve. Ettünk bygoszczt ázottan, száz éneklő lengyel között, amikor a vihar összekergetett minket a Tátrában. Ketten bújtunk egy esőkabátba. Az ölemben ült, a kabát jobb ujjén ő nyúlt ki és fogta a kanalat. A bal kéz nyílásán keresztül én fogtam a kenyeret. A maradék kezünk egymásba fonódva Hanna ölében pihent és egymást etettük nevetve. Gonoszul addig dörgölőzött az ölemben, amíg beleélveztem a túranadrágomba. Autóztunk Toscana kis hegyi városai között. Nem volt rajta bugyi és a jobb kezem folyamatosan a combjai között matatott a szerpentin utakon. Szeretkeztünk elhagyott régi villák teraszán és egyszer próbából levizelt, amint rajtam lovagolt, s az akkor és ott nem esett rosszul. Aztán meztelenül játszottunk a tengerben, s étteremre nem lévén pénzünk lókolbászt faltunk a ligúriai tengerparton, a csepeli piacról. Néztük a végtelen tengert a bogárhátúm tetőcsomagtartóján bivakolva Lettországban, kezünkben teával, miközben a farkamat masszírozta végtelen türelemmel, életem legszebb napnyugtáját idézve elő. Kísérleteztünk vodkával is, a moderált részegség állapotában szeretkeztük végig az utat Sztentpétervártól fel a Néva folyón és a Ladoga tavon, Kizsi szigetéig egy hajókabinban. Szeretkeztünk erdőben, vad-kamera előtt, amelyet az interneten szúrtunk ki és pompásan szórakoztunk, amikor valaki kirakta a rólunk készült nem túl jó minőségű felvételeket. A magánélet nyugalma mindent kisimított. Jól ment a szekér. A kis albérletet egy kellemes erdő széli régi házra cseréltük, ahol összebújva terveztük a családi életet hallgatva a lábunk alatt örvénylő Budapest tompa zúgását. Vízbefúvós kádat vettünk és klasszikus zenét hallgattunk, miközben ő a halántékomon köröztette könnyű kis hüvelykujját én meg az ölében fekve a lábát simogattam. Örökké tartó aranykornak tűnt mindez. De Hanna nem tudott úszni, nekem viszont életelemem a víz. Néha elvittem kenuval szolidabb folyókra, de Hanna idegennek érezte magát ebben a közegben, féltékeny volt a társaságban lévő többi nőre, de utálta a nagydumás vitorlás cimboráimat is. Lassan-lassan külön jártunk a magunk társaságaiba. Én gy vitorlás bulin megismerkedtem egy kedves, de nagyon magas lánnyal, ő pedig ezzel a Gáborral, aki akkor még izmos volt, szőke és tele élettel. Ő lépett hamarabb. Talán valaki jóindulatúan mesélt neki Szilviről, akivel megcsaltam és Gábor pont jó időben sündörgött arra, hogy vigaszt nyújtson neki. Nem számítottam szakításra, de nem is tettem ellene semmit. Mire hazaértem egy svájci vitorlás-versenyről, már üres volt a ház. Utána egyszer találkoztunk, évekkel később. A szentendrei HÉV-en ült rosszkedvűen és én csak azért ismertem meg, mert nem sok fekete nő járkál arrafelé. Megasszonyosodott kissé, de szép maradt. Bőrszínéhez bármit felvehetett mindig elegáns jelenség volt. Akkor is megnéztem volna, ha nem ismerem. Talán észrevett, talán nem. Mindenesetre úgy tett, mintha ott sem volnék. Általában a végállomásnál parkolok. gondoltam felajánlom, hogy elviszem az öreg bogárral, ahová megy. - Hanna! kiáltottam késégbeesve, amikor az utolsó előtti megállónál leszállt. - Hanna... Az ajtó becsukódott és a HÉV kiszűrődő ablakain még láttam, ahogy sétál pár lépést a peronon, majd leül az állomás padjára. A végállomáson vártam, hogy a következő járat meghozza őt. De csak jöttek az emberekkel teli, mégis üres szerelvények, s amikor az utolsó hévről sem szállt le ő - hazamentem. - Talán akkoriban derült ki, hogy nem lehet gyereke. - mondta Ádám játékkonzollal a kezében. - Tudtad, hogy amikor szakítottatok, terhes volt tőled? A legutolsó pillanatban elvetette és ők már hiába próbálkoztak többé. - Miért nem lősz? - szólt közbe a doktor bosszankodva, mert csak ültem a játékkonzollal a kezemben és hiába pattogott a labda a játékosom előtt,nem rúgtam be a gólt. Gábor megúszta a dolgot. A drogot visszafogta, a piát nem. Nem köszönte meg, hogy megmentettem az életét de én sem vágtam szájon, amikor felerősödött. Hannáról nem hallottam. Néha persze eszembe jut a dolog. Leülök a zongorához és eléneklem Jimmy Hendrix Angel-jét: "Fly On My Sweet Angel, Forever I Will Be By Your Side!"