Szerintem nagy badarság úgy gondolni, hogy a férfi vagy a nő jellemvonása, génjeiben hordozott egyénisége megváltozik attól a ténytől, ha egy viszonyt kereső oldalon regisztrál. Valahogy mintha elfelejtenénk, itt nem átalakítás történik csupán csak a keresését terjesztjük ki a mindennapi életünkben a világhálóra . Mondom mindezt azoknak, akik fellázadnak a sikertelen kutatás, levelezés következményeként, és még akkor is, ha én is közéjük tartozom. Türelem ! Hogy mennyire nem más ez itt, mint maga a valóság azt fogom a következőkben elmesélni. A történet sok évvel ezelőtt kezdődött, gyerkőceim általános iskolában kezdték el igénybe venni a tanár nénik idegszálait, én pedig nap,mint nap szorgosan hordtam őket, hogy ebben az élményben tudjanak részesülni. Nem is gondolnánk mennyi lehetőség tud nyílni egy új közegben, miközben csak a napi feladataink egyikét teljesítjük. S mindez úgy, hogy voltaképpen sok időnk nincs a reggeli rohanásban nézelődni, kapcsolatokat kialakítani. Örülünk „hajnalonta”, amikor már végre mindenki az autóban ül és beindítjuk a kocsi motorját, a csúcsforgalomba araszolva fejben lefuttatjuk a napi teendőket,csendre intjük a gyereket, mert már zúg a fejünk , és igyekszünk még a sárgán átrobogni, hisz minden perc drága. Szerencsés esetben gyereket, táskát a megfelelő helyen rakjuk ki és már rohanunk is a munkahelyünk felé. S mégis , szinte ösztönös módon érzékeljük a külvilágot, meglátjuk az aznap reggel más típusú autóval érkezőket, a Pistike anyukájának új frizuráját, a tanár nénik morcos tekintetét, s mindezt úgy,hogy talán csak napokkal később tudatosul bennünk,mert akkor épp az új beszámoló elkészítésének határideje járt a fejünkben. Naponta pontosan ez volt a menetrend, időnként a tömegben mintha érdeklődő tekintetet véltem volna felfedezni személyemet illetően, de mindig valami más volt fontos. Állandóan le akartam győzni az időt, a gyerek elhelyezés és munkaidő kezdés közötti fél órát kihasználva boltba, kozmetikushoz ugrottam be, zsúfoltam ,gyömöszöltem, ami csak belefér. Ez volt az oka, hogy hónapokba telt mire megismerkedtünk. Először magam sem hittem, hogy a napi találkozások alkalmával van valaki, akinek tetszem. Nem kerestem, sőt eszembe sem jutott, hogy lenne még hely az életemben valaki számára. Kedvesen közelített, nem volt tolakodó,nem volt erőszakos, nem hirdette fennhangon, hogy ő az "alfahím", és a világ legjobb szeretője lenne, ha engedném. Idővel el kezdtem gondolkodni, azon, mi lenne, ha……., hiszen frenetikus érzés valakinek tetszeni. Oda-vissza játszani a szavakkal, titokban összemosolyogni, miközben a környezet semmit sem sejt. Valahogy mégsem tudtam rászánni magam a lépésre, hihetetlenül hangozhat, de ebben a semmilyen állapotban évek teltek el. Próbálkozásokat lépések, majd hátrálások követték. Ez az , amikor fejben játszod a megteszem, nem teszem játékot. S ő mégsem adta fel. Újabb ajánlatok érkeztek, újabb időpontok a találkozásra és én mégis szinte két kézzel toltam az időt. Hivatkozhatnék a női megérzésre, vagy arra, hogy a fejem nem csak arra szolgál, hogy a nyakamon legyen valami, tehát gondolkodom, ezért minden egyes percben úgy éreztem hiányzik ebből a történetből az a bizonyos plusz. A több éves ostrom után elérkezettnek láttam időt, hogy megbeszéljük, ki hogyan gondolja a közöttünk lévő kapcsolatot. Mert, ha nem azonos, akkor hagyni kell a másiknak, hogy megtalálja a hozzá tökéletesen illő párt. Egyszerű telefonbeszélgetés volt, gyors és hatékony, tiszta és világos. „ - Szia! Bemehetek hozzád az irodába ? - Szia! Meg kellene beszélnünk valamit . - Mondd ! - Tudod, hogy imádok veled csevegni, kedvelem a hangod, szeretem, hogy értelmes férfi vagy, de ahhoz, hogy minden más is teljesüljön szükségem lenne több érzelemre. Nem tudok élni a csupán 15 percnyi „szerelem” lehetőségével. - Igen, tudom, de akkor mástól ( értsd: család, munka) veszem el az időt. „ S ez itt a fontos ! Teljesen lényegtelen , hogy hol és hogyan ismerkedsz, nem attól leszünk jobbak vagy rosszabbak. Nem egy társkeresőn lesznek türelmetlenek a férfiak, nem amiatt akarnak gyors megoldásokat, mert ide regisztráltak. Egyesek így üzemelnek, mások másképpen. De egy biztos, nem változnak. Aki szeret megharcolni valakiért, az bármikor csatába indul, aki a mennyiségre törekszik, annak kezében ott a ceruza és már húzza is a következő vonalat, aki 5 perc élvezetre vágyik, az nem ró felesleges köröket. Aki a könnyen kaphatót kedveli, nem fog vacakolni velünk. Akinek pedig csak heti 20 perce van, és azt kizárólag egy célnak szeretné szentelni , nos az……………………. .. ( írja be mindenki, amit gondol ) . Utolsó gondolatként még egy kis kiegészítés, szó nincs arról, hogy színházba vagy vacsorázni szerettem volna magammal cipelni. Kis város ez, túl kicsi ekkora kilengéshez és még meggondolatlan sem vagyok, de ha nincs rám több ideje, nekem sincs időm egy semmitmondó szexre. Ez ennyire egyszerű !