Halkan szólt a rádió, miközben haladtam az M1-en Pest felé. Nem is figyeltem nagyon oda, csak egy szófoszlányt kaptam el, hogy valahol teljes útzár van egy felborult kamion miatt. Mert mennek, mint az állat - gondoltam, amikor az előttem haladók féklámpái sorban gyulladtak ki, és kapcsoltak be a vészvillogók. - A jó anyátokat... - sziszegtem magamban, hát nem pont ott van útzár, amerre én megyek? Néztem, hogy van-e a közelben valami lehajtó menekülési útvonalnak, de csak egy benzinkutat láttam pár száz méterre, kijárat nincs. Már vagy öt perce álltam, csak a légkondi miatt járt a motor, ha kikapcsolnám, meg lehetne dögleni ebben a hőségben. Halkan duruzsolt, még az árokparti tücskök éneke is behallatszott. A rádiót is lekapcsoltam, mert az is csak idegesített. Unottan nézelődtem, amikor észre vettem a mellettem álló autót. Csinos, vörös nő vezette - azaz csak vezette volna, ha nem álltunk volna a dugóban, most inkább csak a volánnál ült, és idegesen telefonált. Néha még a kormányra is rácsapott mérgében. Egyszer még a duda is megszólalt röviden, láthatóan meg is szeppent miatta, idegesen nézett körbe, egymásra akadt a tekintetünk... Zavarában kissé elmosolyodott, amikor meglátta, hogy vigyorgok. Elfordult, és befejezte a beszélgetést. Egy ideig csak előre bámultam, megpróbáltam felmérni, hogy a távolban van-e már valami mozgolódás, de semmi. Úgy álltak az autók tömött sorban, némán, akár egy zombi apokalipszis idején. Átnéztem a nőre, hogy vajon most mit csinál. A táskájában matatott, valamit keresett. Aham, szájfény... Azon gondolkodtam, hogy milyen praktikus dolog egy autó a nőknek... tele van tükörrel... kár, hogy csak akkor használják, ha magukat akarják látni benne - szemét gondolat, tudom, de sajnos, sokszor igaz. Ismét rám nézett, és elmosolyodott, pedig most nem vigyorogtam. Most kicsit hosszabban nézett, talán megvárta, amíg visszamosolygok - hirtelen melegebb lett az autóban, lejjebb is tekertem a hőfokot a klímán. A szemem sarkából figyeltem, hogy felém fordul-e még. Amikor megtette, igyekeztem elkapni a tekintetét, és egyezményes jellel mutattam neki, hogy kávé. Széttárta a karját, és bár nem hallatszott, de leolvastam a szájáról: - Hol? Előre mutogattam, hogy ott egy benzinkút - csak remélni mertem, hogy a mutogatásomból nem azt szűri le, hogy egy földön fekvőre akarok tüzelni - de értette, és bólintott. Kitettem az indexet jobbra, és óvatosan elkezdtem lehúzódni a kúthoz vezető lehajtó felé. A tükörből láttam, hogy lassan ő is araszol utánam. A benzinkút mellett nem volt sok hely, nem csak mi gondoltuk úgy, hogy ott könnyebb a várakozás. Amikor kiszállt, azt hittem, a szívem kiugrik, de próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. - Szia - mondtam, és bemutatkoztam. Ő is mondta a nevét, de a mélyzöld szempár, ami rám vetődött, elvette az eszem ahhoz, hogy egyáltalán felfogjam, amit mond - az első kávét én fizetem - folytattam. - Te hány kávét iszol egy nap? - kérdezte mosolyogva, amikor egy lágy szellő épp meglibbentette a vállig érő göndör fürtjeit. Megéreztem a parfüm illatát, finom, édeskés volt. - Az attól függ, hány csinos nővel futok össze aznap - próbáltam vicces lenni, de értette a célzást, és sejtelmesen elmosolyodott. A haja valódi vörös volt, nem festett... Gyönyörű ez a nő, gondoltam magamban, miközben bementünk a shopba. Hosszan beszélgettünk róla, hol dolgozik, kivel veszekedett telefonon - tárgyalásra ment volna egy ügyfélhez, de le kellett mondania az útzár miatt, mert még állítólag két óra, mire elindulhat a forgalom, ennek meg a főnöke nem örült. Miközben beszélt, észrevettem, hogy többször rápillant hol az egyik, hol a mások kezemre. Először nem tudtam miért, azt hittem, a körmeimmel van baj, mire leesett a tantusz... gyűrű! Azt nézte, hogy van-e a kezemen jegygyűrű. Persze nem volt, két éve külön élünk, bár hivatalosan még nem váltunk el. Gyorsan lecsekkoltam én is az övét. Nincs rajta, vagy régóta nem hordja, mert a helye sem látszik - talán egy cipőben járunk? ... de nem kérdeztem rá. Kiderült, hogy heti egy-két alkalommal is megteszi az utat Győr és Budapest között, gyakran van erre dolga. Tatabánya útba esik, az én munkaidőm elég rugalmas - de csak álmodoztam... Miközben beszélt, az apró kis szeplőket néztem a gyönyörű ívű orra körül. Teljesen megbabonázott. Mindenféléről kérdezett, láthatóan ő is érdeklődött irántam, nem csak udvariassági kérdések voltak. Ez reménnyel töltött el, és egyre inkább oldódtam én is a kezdeni feszültségből. Az egyik nyelvbotlásánál jót nevettünk, ő kezdett előbb nevetni, és kicsit bele is pirult, a szeplőcskék tűztáncot jártak az orra körül, és ahogy az ablakon beszűrődő napfény oldalról megvilágította az arcát, a zöld szemei még élénkebben pompáztak. Ahogy abbamaradt a nevetés, hirtelen elfogyott a levegő... kínos csend ülepedett ránk, gyorsan kiittam a maradék kávémat. Kinéztem az ablakon, és egy villogó reklámfeliraton akadt meg a szemem a kút mellett: MOTEL. Éreztem, hogy a fülem elvörösödik... Rá pillantottam, és láttam, ő is a feliratot nézi... Rám nézett, lassan, és láttam a szemében, meg sem kellett szólalnunk. - Menjünk. - mondtam, de talán nem is én mondtam, mintha valaki fentről utasított volna, de az én hangom volt. Cinkos mosoly futott át a szemén, felkapta a táskáját, és az ajtó felé indultunk. Belém karolt, a válla a vállamhoz ért. Beleborzongtam. A motelben a recepciós lány láthatott rajtunk valamit, mert azonnal a kulcsért nyúlt, és csak annyit kérdezett: - Csak pár óra, vagy éjszakára is? Egymásra néztünk, és ő egy alig észre vehető fejcsóválással jelezte, hogy nincs sok ideje. - Csak pár óra - mondtam, és átnyújtottam a bankkártyám. A hatos szobát kaptuk, a földszinten balra. Szerencsére nem a napos oldal, a szobában kellemes hűs levegő fogadott minket. Levettem a "Ne zavarjanak" táblát, és a kilincs külső felére akasztottam. Bezártam az ajtót, és amikor megfordultam, ő ott állt előttem. Körbe fonta a nyakam a karjaival, és megcsókolt. Hosszú, szenvedélyes csók volt, azt hittem - vagy csak reméltem -, hogy soha nem ér véget. Nem volt passzív, forró szájában a finom puha nyelve pajkos táncot járt az enyém körül. Közben lassan hátrált az ágy felé, és húzott magával. Elkezdte kigombolni az ingem, míg én az övemmel bajlódtam, de a csók még mindig tartott. Már csak az alsónadrág volt rajtam, amikor hátra löktem. Végigterült az ágyon, kéjesen kinyújtózott, miközben lerúgta a cipőit. A combjai fölé térdeltem, és lentről lassan elkezdtem kigombolni a búzát. Ő becsukta a szemeit, és egyre hangosabban zihált, miközben a gyönyörű vörös haja fátyolként omlott a lepedőre. Amikor egy gombot kigomboltam, szétnyitottam a blúzát, és óvatosan végigsimítottam a fehér bőrét, ami szabaddá vált. Bársonyos, puha bőre volt, akár a selyem. Ahogy egyre feljebb értem, úgy vált a légzése egyre szaporábbá... Nem volt rajta melltartó, amikor kivillantak a rózsaszín mellbimbói, már alig bírtam visszafogni, hogy rá ne vessem magam... de még volt két gomb... Amikor a mellbimbóihoz ért a kezem, halk sikoly hagyta el az ajkait, mire az alsó ajkát beharapva a szemembe nézett. Pont úgy, és pont avval a pillantással, amitől úgy érzem, bika vagyok, és a vörös posztót lengetik előttem. A felső két gomb hangos reccsenéssel szaltózott be a párnák közé, és újra a szájára tapadt a szám, miközben a puha, rugalmas melleit markoltam. Amikor a nyakát és a vállát csókolva a nyelvemmel végigkóstoltam a bőrét, a fülcimpámba harapott, és ismét egy halk sikoly hagyta el a száját. Kibújtattam a felsőből, és kigomboltam a félhosszú nadrágját. A dereka alá nyúltam, és a bugyival együtt vettem le róla a maradék ruhadarabokat. Összefogtam a két bokáját, és csókolni kezdtem a talpát. Egy pillanatra el akarta húzni, de aztán látva, hogy nem vagyok finnyás, inkább átadta magát az élvezetnek. Nem volt csiklandós szerencsére, még akkor sem, amikor egyesével végigszopogattam a lábujjait. - Te perverz állat - mondta zihálva -, ez kurva jó... -=( Folyt. köv. )=-