Évek óta ismerlek. Bár feltűntél nekem már az első hetekben, de eszembe sem jutott, hogy bármi lehet közöttünk. Egyrészt én egy hosszú távú kapcsolatban voltam, aztán meg Te férjhez mentél. Ezen a téli esten hulla fáradtan, ám mégis vidáman akadunk össze a folyosón. Megüt az illatod. Miközben a semmiről beszélgetünk, titokban ujra beszívom és finoman végigmérlek. Eddig fel sem tűnt, hogy a ruhád majd' átszúrja a mellbimbód. Saját meglepetésemre felajánlom, hogy elviszlek a kocsimmal. Még nagyobb meglepetésemre igent mondasz és kacagsz hozzá. Tetszik a kacajod... azóta is. A kocsiban évődünk, egyre sikamlósabb utalások jönnek mindkettőnktől. Egy pillanatban, mintegy véletlenül megérintem a combod, mire Te végigsimítasz a kézfejemen és a széles autó ellenére a vállamra hajtod a fejed. Nem terek magamhoz és a következő piros lámpánál oldalra fordítom a fejem, és a félig nyitott szaddal találkozik a szám. A reakció zsigeri és elsöprő: azonnal kőkemény leszek, miközben nyelved követelőzően simogatja számat, majd játszani kezd az én nyelvemmel. Combodba markolok finoman, Te felsóhajtasz, sőt, mintha fel is nyögnél. Autóduda térit magamhoz. Zöld a lámpa, remegő kézzel váltok egyesbe és lépek remegve a gázra. Egy nyugodt helyet!! most!! Ez tombol a fejemben, miközben Te vállamon nyugtatod szőke hajad, egyik kezed mellkasom simogatja az ingen keresztül. Hosszú a városból kifelé vezető hat sávos út, nem tudom, hova megyünk, ha éppen nem váltok, kezem újra és újra a combodon. Minden érintéssel egyre közelebb az ágyékodhoz. Megőrjít a sóhajtásod... Gyorsan, le a főútról! Három-négy sarok után egy vasúti sín mellett, egy ház elott álló fűz árnyékában áll meg a kocsi. Nincs kegyelem: alig áll le a motor egymásnak esünk. Finom harapasokkal tarkítjuk nyelveink vívóleckéjét, miközben kezem kebleid simogatják, markolják. Nem volt illúzió: érzem bimbód erinteset a tenyeremen, sőt még keményebb lesz érintésemre. Nem veszem le a felsőd, csak felhúzom a nyakadig, ugy érem el az áhított célt és veszem végre számba a kebled. Felsikkantasz, kezem ágyékodra tapad, amire egy "Őrült!" sóhajtás szakad ki belőled. Felemeled a csípőd, én pedig egy gyors mozdulattal lehúzom nadrágod cipzarjat es bele nyúlok a bugyidba. Annyira nedves vagy, hogy ha akarnám se lenne könnyű nem beléd csúsztatni az ujjaim. Nyelvem mellbimbód járja körül, majd nagyon finom fogam közé veszem, egy pillanatra. Már nem tudom, mikor mire reagálsz: kebled vagy nedves puncid okoz nagyobb izgalmat neked. Körkörös mozdulatokkal simogatom a csiklód, mire Te egy hirtelen "lassabban!" lihegés után megrázkódó csípővel elvezel el. Magadhoz húzód a fejem, lassan, gyengéden csókolozunk, míg remegő hasad apránként megnyugszik. Hirtelen eltolsz magadtól, vissza az én ülésembe, és kiszabadítasz az övem es a gombok fogságából. Rámmeredsz rám ott lenn, majd megmarkolod a nem túl hosszú, ám vastag hímtagom és lassan fel-le húzod rajta a fitymát. Felnyögök, mire Te felnézel rám, olyan ... szerelmesnek látszó tekintettel. Ez később majd zavarba hoz engem, de most még csak azt érzem, hogy el akarok élvezni. Általad! Mintha csak megértetted volna a gondolatom, hirtelen mozdulattal a szádba veszed a farkam és ütemesen szopni kezdesz. Vékony hajszálaid copfba fogom össze, hogy ne takarja el az izgató látványt, kezed és szád mozgását kéjes szinkronban. Egy kézzel tartom a hajad, ajkaid fel-le siklanak csillogóan nedves tagomon, miközben Te neha halkan nyögsz egyet-egyet. Érzem, nem bírom sokáig. Szólok, hogy mindjárt jövök, de ez nem, hogy megzavarna Téged, hanem még mélyebbre csúsztatsz a torkodon, ajkaid pumpálják és szívják a farkam. Nincs visszaút: hatalmasat nyögve élvezni kezdek, farkam lüktetve ontja a spermám, amit Te nyüszögve szívsz ki hosszan belőlem. Majd elalélok az élvezettől és Te pontosan érzed, mikor kell abbahagyni: csak tartod lassan zsugorodó mivoltomat ajkaid között. Aztán felemelkedsz, hozzámhajolsz és egy mély nyelves csókot váltunk. Érzem, akarod, hogy érezzem magam a szádban, keveredjenek testnedveink. Nem állok ellen, bágyadtan csókolozunk, majd összebújva pihegünk, míg a szenvedélyt fel nem váltja az utálatos józanság...