Szerda van és végre személyesen is megismerhetlek. Egy kávézóban ülünk, egymást szemléljük, néha mosolygunk, fura egy helyzet. Hetek óta csetelünk a fészen, már - már bizalmi kapcsolat alakult ki köztünk, de most mégis máshogy nézünk egymásra: egy kicsit megszeppenve, szemérmesen, egymást méregetve. Érett nő vagy, sikeres és férjes, de vágyaid mozgatnak, felém sodornak. Mindketten tudjuk, a holnap délutánt együtt töltjük, ez most egyfajta mustra, és abban bízunk, megfelelünk egymásnak. Teltebb vagy az eddigi partnereimnél, de vonzó és nőies, már most kívánlak. Hajad szőkés barnás, félhosszú, mozdulataid magabiztosak, az a tipikus vezetői alkat vagy. Talán egy kicsit többet mosolyoghatnál és én is. Azt hittem jobban feloldódunk, nem mintha gátlásaink lennének, de az ilyen jellegű randikban egyáltalán nincs nagy rutinunk. Hogy lesz ebből holnap közös szex? Van némi kétely bennem, de bízom az ösztöneimben. Telefonod gyakran hívást jelez, munkaidőben vagyunk, de nem veszed fel, csak egy pillantást érdemel készüléked és figyelmünk megmarad egymáson. A pláza zajos, egy kicsit zavaró is, az elmúlt hónapokban nem volt részem ilyen helyekből. Újra kell építenem sok mindent, van mit tenni magánéletemben, de a karrieremet is egyenesbe kell hoznom. Majdnem egy éve exemmel egy producerrel tárgyaltunk itt egy esetleges tévés szereplésünkről. De hol van már a tavalyi hó? Vissza hozzád! Akarom a holnapi közös együttlétet, csábítani akarlak, látni a vággyal teli tekintetedet, érezni szenvedélytől remegő testedet, mint nyári kánikulában, olyan forrón ölelni és csókolni. Nem szerelemre vágyom, de kívánlak, vonzódom hozzád, viszont most nem látom szemeidben a tüzet. Megnyugtatsz, ne parázzak, te is várod a holnapot, akarod a közös kalandunkat. És eljött a nagy nap, Big Day! A lakást fél háromtól fél hétig foglaltad, elmondtad az instrukciókat, mikor és hova menjek. Egy kicsit kések, de már telefonon hív a tulajdonos, illetve nem is tudom kicsoda. Megerősítem, hogy már úton vagyok, egy kis türelmet kérek. Megérkezem, a ház előtt egy vörös hajú hölgy szólít meg, tisztázom ki vagyok és már mutatja is, melyik postaládába dobjam majd a lakáskulcsot. Szóval ez így megy?. Lifttel felmegyünk a másodikra, belépünk a lakásba és az ismeretlen vörös csábos mosollyal köszön el tőlem. Ez gyorsan ment. Üzenetet kapok, férjed körülötted lábatlankodik, késni fogsz, de azt írod, negyed négy körül érkezel. Semmi sem megy zökkenőmentesen, így legalább van időm megtekinteni a lakást. Nappali amerikai konyhával és plusz egy háló. A fürdőszoba sem nagy, kicsi káddal, de a célnak tökéletesen megfelel. Talán ami zavaró, nincs a lakásban egy személyes tárgy sem, egy fénykép a falon, vagy asztalon, de hát ez egy néhány órára bérelhető szerelmi fészek. Végre megérkezel, egy kicsit feszültnek látszol. A férjed is hív, láthatóan idegesít, de nem veszed fel a telefont. Mindkettőnket zavar ez a helyzet, és ahogy jobban belegondolok, én most vagyok először ilyen szituban, amikor másnak a feleségével világtól elvonulva szerelmeskedésre készülök. Nem ismerjük egymást, szinte semennyire, azt sem tudom mihez lehet ez elég? Javaslok egy közös fürdőt, hiszen úgy talán végre elindulhat valami köztünk. Azt mondod, nem rossz ötlet, de valami azt súgja, nem vagy őszinte. Beszélgetünk az életről, családról, üzletről, néha hajadat cirógatom, de nem indul el benned semmi. Gondban vagyok! Azt hiszem, most bizony mellé lőttem! Ez a nő nem akar engem! Rosszul esik a felismerés, hogy tizenegy hónap szexmentes életemben nem ma fog bekövetkezni változás. Kedves vagy, és látom a tekintetedből, te sem ezt akartad! Talán még várnunk kellett volna, egy kicsit több időt kellett volna adnunk magunknak, hiszen a virtuális tér nem azonos a hús-vér nővel és férfivel. Kérlelsz, hogy ne haragudjak és nem is haragszom, hiszen ha ebben az évben mindent magamra vettem volna, már nem lennék itt. Persze, nem esik jól, és ezt az egészet egy nagy blamának érzem. Azt tudom, többet nem találkozom veled, hiszen ha eddig nem indult el a dolog, később sem fog. Tisztázom is veled, hogy nem haragszom, de nem is hozzuk magunkat még egyszer ilyen helyzetbe. Kérlelve hozzám hajolsz, ne haragudjak. Tényleg nem haragszom, arcomat puszilgatod, majd a nyakamat, aztán újra az arcomat és egyre közeledsz az ajkaimhoz. Jól esik ez a közelség, sajnálom, hogy csak ennyi és nem több, ahogy ezt végig gondolom, finom ajkaiddal megcsókolsz. Lágyan teszed, lassan, nagyon lassan, először nem is értem, mi történik velünk. Egy pillanatra megremeg a testem, az ölelésed kellemes, ahogy érzem nagy melleid közelségét, az elmúlt percek és órák kudarcélménye egy pillanat alatt szertefoszlik. A nő és a férfi vagyunk, hajt minket a szenvedély. Az órára tekintek, este hat óra múlt öt perccel. Tehát huszonöt perc boldogságunk lehet, sem több, sem kevesebb. Ruháinkat ledobáljuk, ölellek, csókollak, illatos vagy és üde. Tested összes zugát érezni szeretném, de ennyi idő alatt ez lehetetlen. Rövid a "bemelegítés", de szinte felrobban bennünk a várakozás és a szenvedély. Szexelünk, közben egymás ajkát keressük, aztán váltunk, mindent szeretnénk kihozni ebből a huszonöt percből. Azt hittem ennyi kihagyás után egyből elélvezek, de nem. Izzadunk, szaporán vesszük a levegőt, újra férfinek érzem magam, talán még boldognak is. Tudom, ez még nem szerelem, de építenem kell a lelkem és a testem is. Ezerötszáz másodperc, ennyi szexuális boldogságot add ez az év decembere... Már a metrón utazom és attól tartok mindenki engem néz. Ennyire látszik, hogy nem rég csókoltam és öleltem? De mi volt ez? Még mindig nem értem. Sokáig csak beszélgettünk és mindketten tudtuk, nem sok időnk van. Úgy tűnt, hiányzik az a bizonyos szikra vagy áramütés, aztán mégis hozzám hajolt, én őhozzá és... Talán még most is lihegek, próbálom magamat türtőztetni és palástolni a történteket. Hamarosan a rádióban kell lennem, de remélem sikerül lábaimból a remegést eltüntetnem. Röhögök magamon, de ezt jólesően teszem. Hogy mi történt? Ezerötszáz másodperc szenvedély...