Ahogy a liftben csókolóztunk- faltuk haraptuk egymást- tudtam, hogy ebből bizony üzekedés lesz. A szánk keserű volt, az övé a jó tempóban fogyasztott ’jégertől, az enyém a megfontoltan, de kitartóan vedelt barna sörtől. A lift mindenhol nyikorgott körülöttünk, Kepecek zabálták a mosógépekből a liftaknába rejtőzött, párosodó fél zoknikat. Mónika talán részeg volt valami bárban: kikötő, fregatt, cirkáló, talán torpedóromboló volt a neve. Vagy két férfival tartott éppen hazafelé, igen ugyanabban a taxiban. Sokáig kínlódtam a kulccsal, a szomszédoknak is kell valami a jóból. Valahogy bejutottunk az előszobába, ahol a lépcsőházi suttogást idióta röhögés váltotta fel, amit aztán egy újabb kegyetlen ajak tépő csók fojtott el. Cipők kabátok és pulóverek a földön, ezek a züllött éjszakák valahogy mindig hűvösek. Nem jutottunk el semmiféle pihe-puha szépen diszkréten elrendezett jó illatú ágyig. Félresöpörve a romhalmazt (ami sokkal nagyobb szokott lenni) terpeszbe állt és hasra dőlt az asztalon. A cipzár hátul hamar kettévált. Egy szívecskés mintás francia bugyi és egy sötétkék koktélruha landolt a bokájánál. Én persze megszenvedtem a saját övemmel a nem is tudom miért betűrt ingemmel, de valahogy minden felesleges ruhadarab a földre, vagy földközelbe került. Néhány nyögésbe és röhögésbe keveredett mozdulat és felajzott hímvesszőm, forró, de bizonytalan ágyékába hatolt. Előrehajoltam jobb vállát megszorítottam, a tarkója alatt a nyakába haraptam, ettől libabőrös lett és szeretkezni(?) kezdtünk. Hol erősebb, hol lassúbb mozdulatok váltották egymást. Emlékszem a hörgésére, ahogy a körmeimet végig húztam a néhány pihétől a tarkóján, a gerincén egészen a valószerűtlenül hófehér kissé megereszkedett, de őrjítően hullámzó fenekéig. A bőre vakítóan hófehér volt – hol voltál te egész nyáron – jelent meg bennem egy elcseszett gondolat, amit aztán a kéj gyorsan elűzött. Fáj! – szólalt meg néhányszor, mikor a hajába markolva, vadabb mozdulattal hatoltam tűzforró cseppfolyós ezüst (micsoda hasonlat) vaginájába. Nekem is, de ez most ilyen! – hörögtem, igen azt hiszem kegyetlenül. Már szinte önkívületben és extázisban akartam a gyönyört, mégis emlékszem a hátán elszórt apró sötét anyajegyekre és a feneke, csípője, háta, vállai által vetett hullámokra. Aztán megtörtént. Semmi romantikus amerikai filmekből ismert egyszerre egybeforró pillantásokba olvadó, nem. Én élveztem el előbb ájulás zuhanás és atomrobbanás keveredett az ágyékomban amazóniai erdőtüzekkel, ahogy ágaskodó, lüktető péniszem minden eddig az éjszakáig cipelt nedvét belé lövellte. Azt hiszem ordíthattam is a gyönyörtől Nekem egy-két mozdulattal kevesebb kellett volna, hogy bírjam még. Neki a belőlem áramló ondó forró érzése kellet, hogy ne bírja tovább. Vékony hangú sikolyokkal és apró nyögésekkel élvezett el. Megragadtam a csípőjét, éreztem lábait elhagyja az erő. Egy ideig így maradtunk zihálva még, de lassan újra kaptunk levegőt. Aztán ahogy kihátráltam belőle egy csepp a sötétkék ruhára hullt pont a cipzár mellé. Megfordult, magához húzott, a combjai kicsit remegtek még a derekamon. Hosszan megcsókoltuk egymást. Nem esett jól, hiszen ez egy italtól mentolos cigitől zihálástól kiszáradt és keserű csók volt, de valahogy kellett a végére. Megszabadultunk zoknitól, körömcipőtől, karkötőtől, szóval pár cucctól, ami még rajtunk volt és a nyikorgó szobaajtón és a sötétbarna parkettán túl bezuhantunk az ágyamba. Helyezkedés, paplan rángatás, mocorgás után ő keresztben én meg egy apró hideg nedves foltra feküdve aludtam el. Álmomban zöld nyálat csorgató Kepecek zabálták fel sorban a mosógépekből elveszett fél pár zoknikat. Mónika vodkát prüszkölt egy lelakatolt szekrény oldalára, közben egy elcs*szett basszusgitár felett nyöszörgött valami mocskos időkről. 2019.09.21.