Győri volt. Aztán pesti lett. Lakásból, mindenből kitúrva egy kopott Suzukival és egy bőrönd ruhával érkezett az angyalföldi kis albérletbe. Nem voltak barátai ezért beiratkozott egy amatőr röplabda szakosztály edzésre. Azon a télen én is röplabdázással tartottam magam kondiban, s talán nem is lett volna több közöttünk a sporttársak közötti szokásos köszönéseken és túl, ha ismert volna bárkit is a városban. Edzés után a társasággal néha beültünk meginni valamit a Berlinerben. Ott beszélgettünk, röhögcséltünk, és a végén eljött velem megenni egy késő esti levest, mert viccesnek találta, hogy valaki annyira nem ért a konyhaművészetekhez, hogy kénytelen feltérképezni Buda és a Pesti belváros összes olcsó, meleg vacsorát kínáló helyet. Vacsora után hazavittem. Kiszállt és nem engedte, hogy felkísérjem. Gázt adtam és elindultam hazafelé. A Szépvölgyi úton caplattam, amikor megcsörrent a telefonom. Csilla volt az, hogy ha van kedvem visszamehetnék és megihatnánk egy teát. A csúszós úton szinte helyben megfordult a vén bogárhátúm és nemsokára újra a rusnya angyalföldi bérház előtt álltam. A negyediken lakott, egy vaskályhával trópusira fűtött, műteremlakásban. Amikor beléptünk a szobába levette a papucsát és a puha, fehér bőrű, feketére lakkozott körmű lábaitól még inkább melegem lett. - Ha nem veszel fel valamit a lábadra, nem állok jót magamért! - közöltem. Ekkor ő bal kezével megfogta az ajtófélfát és a lábát egyetlen könnyed mozdulattal az arcom elé emelve a nagylábujját a számhoz nyomta és csak annyit mondott, hogy - Pszt! Teázzuk! Legalább negyven féle teája volt. Egy sárkánypikkely nevű, édes és fűszeres ízű rügyteát ittunk egy kis asztalkánál a környék rozzant háztetői fölött. Az asztal alatt lábujjai a lábujjaim hátán pihentek és közben egymást néztük a tea gőzén keresztül. Szőke, magas lány volt. Nem vékony és nem is izmos, puha húsú, de nagyon hajlékony, száznyolcvan centis, nyolcvan kiló körüli példány. Fekete, ázsiai selyemkabát volt rajta, amely nem engedett betekintést. Hosszú, vékony ujjainak körmei is feketék voltak, a szeme sötétbarna, mint a tea, amit ittunk. Néztem az arcát, a szemét és olyan érzésem volt, mintha egy örvénybe néznék, amely megragad a tekintetemnél fogva és lehúz menthetetlenül. Letettem a csészét és megfogtam a kezét. Gyöngéden fölsegítettem és bevezettem a szobába. Szótlanul hagyta magát vezetni. Leültem a fekete szövetkanapéra és az ölembe ültettem őt. Átöleltem, magamhoz vontam a fejét (elképesztően finom érzés volt beletúrni a dús, rövid hajába) és megcsókoltam a száját. Visszacsókolt. Előkerült a kíváncsi kis nyelve is és finoman csókolóztuk. Hol ő vezetett, hol átengedte nekem a vezetést és én kezdeményeztem. Nem voltak garatig hatoló nyelvcsaták. Érett, céltudatosan kéjenc emberek minden gyönyörűséget komótosan kiélvező, meg-megszakadó és újra kezdődő csókjai voltak ezek. A két nyelv úgy ölelkezett, a két száj úgy falta a csókot, hogy leginkább verset kellene írni róla. A kezem persze elkalandozott közben és fölkerestem a puha, hosszúkás és ezért kissé gravitáló, de meggyőzően kemény bimbójú melleket, az érzékeny, csontos csípőt, a csupaszra borotvált dombocskát, de a puncihoz ekkor nem nyúltam. Fogdostam a hosszú, puha combokat és mindenek koronáját a hosszúkás, elmondhatatlan ívű, selymesen ápolt lábfejet. Az ölembe térdelt, kigombolta az ingemet, megcsodálta a szőrös mellkasomat, kicsit eljátszott vele, karmolgatta, markolta a szőrt, nyalogatta és csókolta a mellbimbómat, harapta a mellizmom élét, a vállamat és végigkarmolta a karizmaimat, majd a hasamat csókolgatta miközben a nadrágomat gombolta ki. Leszállt az ölemből, letérdelt elém, lehúzta a zoknimat - másfél órával korábban zuhanyoztunk, edzés után - a mutatóujját végighúzta a talpam közepén. Majd a szájába vette a középső lábujjaimat és a nyelvével alulról végignyalta az ujjakat és az ujjak közét. Míg megpróbáltam feldolgozni ezt a bizsergető érzést, lehúzta a nadrágomat, felborított és az alsónadrágomtól is megszabadított, jó nagyot csapva a termetemhez képest kicsi és izmos fenekemre. Aztán simogató, masszírozó mozdulatokkal a combjaimat kényeztette és nyalni kezdte a herezacskómat. Finoman, türelmesen gyűrögette és az ujjai közül kitüremkedő részeket kényeztette a szájával. Teljesen magatehetetlen voltam már, amikor a farkamat megragadva rágcsálni kezdte a makkomat, másik kezével a hasamat és a combjaim tövét markolászva. Már nem volt rajta a fekete házikabát, fehér, puha testét feljebb és feljebb tornázta rajtam. Kezeit a kinyújtott karomra támasztva hosszasan megcsókolt, majd a melleivel vette célba az arcomat és a kissé lógó csöcsöket a számba eresztette. Rácuppantam a halványvörös bimbókra, de ő visszahúzta a mellét és a másikkal bombázta tele az arcomat. Akkor azt kaptam el a számmal. A kezének nyomása erősödött, azt hitte nem bírok kiszabadulni a csapdából. Könnyedén felültem, felnyaláboltam és könnyű prédaként a fekete huzatú ágyra helyeztem. - Most én jövök! . mondtam, de hazudtam, mert leragadtam a lábainál. A hosszúkás, ívelt, vastag ráncokat vető talp valósággal követelte a nyelvemet. A lábaihoz térdeltem az ágy elé és a lábfejét két kezembe fogva határozott mozdulattal végignyaltam a talpát, viszonoztam a lábujjak begyének és a lábujjak közének nyelvvel való izgatását, szoptam, rágtam, csókoltam a pompás lábujjakat, aztán megint a talpát nyaltam, a bokáját haraptam, aztán a vádliját, a combját. Puha húsa volt, teljesen szőrtelen. S a puncija: Dús halmok közül elővilágító, csábos, vörös rés, amelynek illatát már messziről éreztem. A kiéhezett oroszlán morgásával vetettem magam az érett barackra, az arcom fele eltűnt a húsos ajkak között. Ízleltem a zamatos, gyümölcsöt, lefetyeltem és nyaltam, hol vadul, hol lassan, módszeresen. Aztán a gátat nyaltam és mentem lejjebb a hátsó bejárathoz. A lábaival a nyakamban a fenékvágat legalsó részétől a csiklóig egyetlen ívben nyaltam derekasan és türelmesen újra és újra. Zihált, nyögött, sikongatott és nyávogott. -Gyeregyeregyere! - mondta, s én fölébe kerültem, behatoltam, de már éreztem a forró fürdőt a sarkam környékén, mert kilövellve élvezett. Felnevettem a gyönyörűségtől és csókoltam az arcát, a testét, mindent, önfeledten. Örültem, mert tudtam, hogy amíg nem szólít a munka újra máshová addig Ő lesz nekem és mintha sejtettem volna, hogy miként olvasom majd ki sorra - míg ő az ágyában alszik - a türkiz fürdőszobában éjjelenként a könyveit és Gál Andris a színházban mint bámulja kigúvadó szemmel az addigra istennővé sportosított Csillát, amikor véletlenül összefutunk vele. (És amikor Jakartában töltöm a következő telet éppen Andrisra hagyományozom őt, hogy vigyázzon rá és ő vigyáz rá hálásan mind a mai napig.) De ekkor még csak örömömben ölelem és csókolom Őt nevetve és persze ő tesz róla, hogy éjszaka nekem is jó legyen. Reggel a napfény aranyszínűvé varázsolta a kis konyhát. És tudjátok mit reggeliztünk a kiváló pai mu tan tea mellé? Győri édest.