Adri már lassan ötödik éve él kapcsolatban a párjával Norbival, aki a városi focicsapat kapitánya, ám a kapcsolatuk szebb napokat is látott, mivel Norbinak se kedve, se energiája nem marad a szeretkezésekhez. Nyaranta Adri mindig elmegy túrázni, ahova a párja nem szokott vele menni, mivel értelmetlennek véli az efféle kikapcsolódást, aminek okán Adri nem töretlen jókedvvel indul útnak a természetben gyerekkori barátjával Robival. Ahogy minden alkalommal, ezúttal is Robinak önti ki a lelkét, akinek szíve mélyén fáj hallani a panaszokat, annak az öt évnek az árnyékában amikor osztálytárból csak barát maradt. "Jobb lesz, ha visszafordulunk. Úgy látom esni fog" szólt Robi, és figyelte a gyülekező felhőket a fejük felett. Adri csak lihegett, és úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Robi megismételte, ám mire végig mondta az eső elkezdett cseperegni. "Siessünk! Arrafelé van egy üres vadászház!" szólt, majd futásnak eredt Robi előtt. Ahogy futottak az eső egyre jobban esett. Mire elérték a vadászházat teljesen eláztak. Robi a száját húzva széttárta karjait "akkor most várunk." Körülbelül tíz percig nézték az esőt, ami csak nem akart enyhülni, Adri didergésével ellentétben. A pólója teljesen elázott, és a testéhez tapadt. Robi levette a pólóját, kicsavarta belőle a vizet, és a korlátra terítette. Adri érezte, hogy neki is ezt kellene tennie, de szégyellte magát a barátja előtt. "Vedd le nyugodtan. Láttalak már melltartóban." Nyugtatta Robi, Adri csak hallgatott, hezitált, de végül engedett a kérésnek. Levette a pólóját, de csak eldobni volt ideje, mert azonnal megfújta a hideg levegő, gyorsan magához szorította Robit hátulról, akinek hirtelen felszaladt a szemöldöke. "ja, hogy nincs rajtad melltartó..." Adri érezte Robi testének melegét, nem akarta elengedni, csak szorította magához. A szemeit behunyva visszagondolt arra, amiről szó volt az úton odafelé. "tudnál engem szeretni?" Robi mintha várta volna ezt a kérdést, a válla fölött Adrira nézett "mindig is szerettelek". Adri lejjebb csúsztatta a kezeit Robi derekán, lassan megcsókolta a nyakát "akkor szeress most!" Robi lassan megfordult, lágy csókot adott Adri ajkaira, aki egyenlőre a kapott csókot élvezte. Átkarolta a csípőjét, és a csókja lassan Adri nyakáig vándorolt. Adrin azonnal átfutott a forróság. Már egyre kevésbé érezte, hogy fázik. Elveszett az érzelmek, és a vágy labirintusában. A lába is elkezdett remegni, tudta, hogy tilosban jár, de ez már nem számított neki. Egy mély sóhaj után csak annyit tudott kérdezni Robitól "szeress!", majd a keze robi sliccére, és az övcsattjára tévedt. Lassú mozdulatokkal bontotta ki a derékszíjat, és gombolta szét a nadrágot. A Boxeralsóval együtt húzta le térdig, félénken húzta végig a kezét Robi szerszámán, majd rámarkolt, és elkezdett játszani vele. miközben játszott, egyre hevesebben kezdett csókolni. "Szeress úgy, ahogy most én szeretlek!". Térdre ereszkedett, és az izgalomtól bátrabban a szájába vette. Nem érzett már bűntudatot, csak azt, hogy ez a pillanat csak az övé. Ez neki jár, már szinte izzott a vére. Miközben a vágytól megrészegülve kényeztette a barátját, ő is kigombolta a nadrágját, és a bugyijába nyúlt. Forró volt, és nedves. Nem bírta abbahagyni, nagyon élvezte a helyzetet. Abbahagyta a szájmunkát, felállt, és az egyik combját Robi kezébe emelte "Dugj meg! Érezni akarom!" Robi azonnal beléhatolt. Amilyen érzékien kezdték, olyan keményen csinálták. Ahogy húzta Adrit, csak hatalmasakat nyögött, és bíztatta a barátját "Még! Ne hagyd abba! Mindjárt", egyre hangosabbakat nyögött, amíg ugrott egyet, és szeretője kicsúszott a spriccelő puncijából. Robi megállt, de Adri azonnal visszatette "még! csináld még!" Robi szorongni kezdett, érezte, hogy mindjárt elmegy, de Adrit ez sem érdekelte. "Belém! Élvezz belém!" Robi már csak párat tudott rajta tolni, majd egy görcsös mozdulattal abbahagyta benne. Erős sóhajtozással karolja magához Adrit, és ad egy csókot az ajkaira. Adri lejjebb ereszti a lábait, punciából lassan csöpög a fehér anyag. Csak támaszkodik a korlátnak, és lefelé néz. Nem lett volna szabad, de ilyen jót már régen nem dugott. Hosszan egymásra néztek. Sziszegve vették vissza a vizes ruhákat, és várták tovább az eső végét.