Ez a sztori ismét a múltban játszódott. Ugyanúgy abban az időben, mikor még a fővárosban éltem. Akkoriban sem az igazit kerestem. Vagyis de. Azt az igazi, hús-vér nőt, aki hasonló életfilozófiával rendelkezik és aki nem a kapcsolat adta biztonságot keresi, hanem sokkal inkább a szabadság adta életélmény, több, mintkedvező periódusait. Bulik egymás után, bővült az ismerősök listája. Az egyik új ismerősömmel éppen a társkereső oldalakkal kapcsolatos gyakori kérdésekről beszélgettünk. Nálam ezek az oldalak úgy rajzolódtak körbe mint a nagy őt vadászó, magányos hölgyek és urak szerelemszigetére szóló repülőjegye. A komoly kapcsolatot hajkurászó magányos lelkek gyűjtőhelye, mely segíthet mindenkinek megtalálni a másik felét. Ez egy teljesen normális dolog, gondoltam és akkor ezt a véleményem a sráccal is megosztottam. A mondatok egymást követték, mire jelezte felém, hogy nem, ő igazából nem azokra a társkereső oldalakra gondolt. Kicsit furcsán néztem rá. Nem tudtam első körben mire gondol. Jól nevelt vidéki fiúként első gondolatom nem arra hajazódott, amit később megtudtam. Először azt hittem, valami olyasféle oldal, ahol nem a szerelmet keresik az emberek, hanem csak egyszerűen más,emberek társaságát. Amolyan kedvtelései társat. Aféle "haver" félét. Egy csoportot, ahol azok az emberek találkoznak, akik szeretnek pl. görkorizni, majd gurulnak párban a rakpart mellett, vagy nyári éjszakákon utcazenészeket kerülgetve a Deák téren. Persze, a pillantásából tudtam, hogy nem. Nem erre gondolt. Viszony.hu, ennyit mondott. Na itt már nem úgy mosolyogtam. Valami jó érzés kerített hatalmába és megkértem vázolja röviden mi is az az oldal és hogy hogyan is működik. Tetszett. Kíváncsivá tett. Korábban már volt viszonyom házas hölggyel és a futókalandok sem álltak messze az érdeklődési körömtől. Regisztráltam, majd vártam a csodát. - Itt vagyok kedves és kedvetlen szingli és kevésbé szingli hölgyek, csapjatok le rám. - gondoltam ez egyszerű lesz mint nyáron a napozás. Tévedtem. Persze én is inkognitóban voltam, semmi kép semmi komoly szöveg, csak az alap. Persze ettől függetlenül vártam a mérhetetlen érdeklődést. Előfizetésem lett, de sokra nem mentem vele. Rájöttem -akkor egyedülállóként - igazából nekem semmi veszíteni valóm nincs, szóval írtam némi infót magamról és felraktam 2 képet. Semmi erotikus töltettől duzzadó színes portrét, csak két egyszerű fotót. Elindult valami. Az üzenetekre, melyekre addig nem érkezett válasz, -ha mindegyikre nem is- kaptam valamiféle jelzést. Valószínűnek tartom, hogy onnantól lettem hiteles felhasználó. Egy szó, mint száz. Rám írt egy kedves leányzó. Úgy gondoltam, hogy a jelen lévők szinte mindegyike házas és igazából, könnyed kalandozások miatt van itt és pár kellemes órát szeretne eltölteni a megszokott hálószobán kívül a megszokott mozdulatsorokért, a nem megszokott személlyel. Tévedtem. A hölgy akivel rövid időn belül kacér beszélgetésbe bonyolódtam, egy fiatal egyedülálló leányzó volt, aki elmondása szerint csak a hecc kedvéért regisztrált és nem akar ő senki szertője lenni. De ha már itt van, akkor keres magának egy olyan srácok, akivel kellemesen eltöltheti a szabadidejét. Vázolta, hogy itt nem csak szexről van szó, hanem közös programok szervezése, majd az azokon való részvételről. Megbeszéltük, hogy találkozunk, aztán ha ezt mindketten kivitelezhetőnek látjuk, kipróbáljuk. A 3-as metróvonal egyik állomására beszéltük meg a találkozót. Izgatott voltam, vajon tényleg olyan mint a képeken? (egész csinos volt a képeken) Sürgette a találkozó napjának kitűzését, éreztem, hogy nem akar lemaradni rólam. Tetszett. Őszintén szólva engem annyira nem érdekeltek a közös programok, vagy ha mégis akkor igazából csak azok, melyek tartalma aktív testmozgás, közös izzadás és tökéletes elégedettség. Igazából az egyik ilyen mozgás a közös bicajozás lett volna, a másik... Nos a másikat valószínűleg már kitaláltad. Eljött a délután, ő végzett a munkahelyén, én pedig éppen szabad voltam aznap. Újpest- Központ, metróállomás. A nap szépen sütne, ha nem takarná esőfelhő, a hőmérséklet ideális én pedig iszonyatosan kíváncsi. Megjelenik a lány. Vékony keretes szemüvege több mint szexi. Hosszú barna haj, barna szemek, éppen ahogy a képeken. Én egy lenge farmerban és egy ingben vártam a találka helyén. Hogy kék szemem észrevehetőbb legyen, egy sötétkék inget vettem fel. Látom messziről, ahogy kissé előrehajol, zoomol a szemeivel. Észrevett, de nem biztos benne, hogy én vagyok az. Nem integetek, nem szokásom. Csak elejtek egy széles mosolyt, amit ő azzal nyugtáz, hogy gyorsít a tempóján és mosolyogva közelít. Ahogy odaér, "alig" feltűnően végigmér. Jó alaposan... Oh igen, és azt látom a szemében, amire vártam. Tetszem neki, szóval minden ok. Akárhányszor a szemébe néztem, hamar a földre szegezte tekintetét és halvány mosolyra húzta a száját. Nem akarta, hogy észrevegyem, de a vak is látta volna. Első nap szinte csak beszélgettünk, szokások, hobbik, stb. Olyan volt mint egy randi. Persze mindketten tudtuk, hogy ha csak nem változott meg a randevú szó jelentése a magyar értelmező kéziszótárban, akkor ez nem az. Persze a búcsúzás heves csókcsatával kezdődött és azzal is fejeződött be. Nem engedett a csábításnak és végül csak az ajtóig kísértem. A második találkozásunk egy hozzám közeli parkban esett meg. Mivel közel volt a Duna, természetesen beiktattunk egy kis sétát a parton. A naplementés romantikusnak mondható hangulat egy csapásra a lakásomra varázsolt minket, ahol folytattuk a vége láthatatlan csókcsatát. Tetszett a dolog, de éreztem ez kevés lesz így péntek estére. Észrevettem, hogy a füle tövére igen kényes. Szinte libabőrös lesz, ha ott csókolom meg. Nem is vesztegettem sokat az időnket. Miután kellően felizgult állapotba kerültünk elindultam a fülétől a pont felé, ahová már az első találkozásunk óta indulok. Nem kapkodtam el, lassan érzékien görgettem végig az ajkaim a felhevült testén, szinte izzott a vágytól, hogy folytassam az érintését. Combjai közt találtam meg a teljes harmóniát, a ajkaim ott leltek igazi szinkronra a testével. Nagyon tetszett neki a vázolt műveletsor és azt hatalmas orgazmussal jelezte is felém. Megbeszéltük, hogy nem lesz kapkodás és nem lesz szex a második találkozásnál sem. Így testünk nem forrt eggyé, viszont olyan orális gyönyörökben részesített, melyre már rég volt példa. Pár nap múlva nála töltöttem az éjszakát. Nem unatkoztunk. Tökéletesen tudtuk mire vágyik a másik. Médiumokat megszégyenítő érzékkel találtam rá a puncija azon részére, melynek gyengéd érintésével rövid időn belül a csúcsra juttathatom, így Klau azon az estén 7 orgazmust élt át orális szex által. Szinte bármit csinálhattam vele, valahogy mindig célba ért. Egyszerre voltam büszke magamra és kerekedett ki a szemem. Így még sohasem jártam. Mondanám, hogy tökéletes volt az este, az oda-vissza játék valahogy nem működött. Szinte minden tökéletes volt. Minden percében élveztem az érintését, de mégsem tudtam igazán (el)élvezni a dolgokat, talán mindössze kétszer, három óra alatt. Másnap munkába menet csak ezen forgott az agyam. Beszélgettem egy hölgy ismerősömmel és vázoltam neki a tapasztalataimat, mire ő csak annyit mondott, hogy ilyen esettel általában azok a nők találkoznak, akik minden kívánságukat lesik a partnerüknek, ám annak igazából nem fontos a másik elégesettségi szintje. Az érdekes az egészben az volt, hogy ő lelkesen dolgozott rajtam, egy szavam se lehetett, de egyszerűen nem tudott kellően lázba hozni. Nem bírtam sokáig, pár napon belül egy szórakozóhelyen megismerkedtem egy nálamnál idősebb hölggyel, akinek még az éjszaka vége előtt a hálószobájában kötöttünk ki. Meg kellett tudnom, hogy mi az ami elromolhatott bennem... Semmi. Minden a helyére került többször is és akkor rádöbbentem, sajnos teljesen immunis vagyok Klaudiára, amit rövid időn belül ő is belátott. Így kezdődött tehát kapcsolatom egy "nem olyan" társkereső oldalon.