Nagyon vártam már a ma délutánt. Főleg, miután a multkor csak úgy elmentél mellettem abban a tömegben, mert veszélyes volt a helyzet...nehogy valakinek is feltünjön hogy van közünk egymáshoz...jobban kivántalak mint valaha. Megálltam a kocsid mellett, szép, kék autó, morcos tekintetű, igényes. Pont, mint te. Még telefonáltam, az életem egy teljesen más dimenziójába...mikor letettem, az addigi természetes lazaságot felváltotta a kislányos izgalom. Bekopogtam az ablakon, huncutul bekacsintva próbáltam kinyitni az ajtót. Meglepetésemre zárva találtam. Mi van, félsz tőlem? Csak akkor ülhetek be ha te jóvahagytad? Igen...hangzik a válasz, ki tudja ki más akarna még beülni rajtad kivül...aha, jó, értem, de most ez én vagyok, gondolom engem vártál....mosolyogsz, de valami hamiskás van benne mindig, ezt sosem értettem, a tekinteted nem nyílt, nem mutatod meg az igazi arcodat. Még nem. Csak 6-ig van időm, haza kell mennem. Nagyed hat van...ez most komoly? Hát jó, ne vesztegessük az időt, ha ennyi jutott, akkor ennyi. Menjünk a várostól messze. Tíz perces autókázas meg belefér. Az a volvo ott előttünk olyan mint az apámé. Figyeld már meg a rendszámát...jaj jolvan, ez külföldi. Oda megy abba a vendégházba. Az erdő mindig jó találkahely, eltakarja amit el kell, mégis kiteljesedhetünk benne. A természet ölén ringatózni olyan, mint ujra megeszületni. Teljesen kikapcsolja a városi ember elfásult érzékeit, újra beindítja az ösztönöket. Kinyissuk a tetőablakot? Csak hogy ne kelljen járatni a légkondit. Mindegy, ennél mar úgysem lehet melegebb...hát szia...a csókod íze mindig kárpótol minden kellemetlenségért. Annyira kivánlak, már ha csak meglátlak, még ha messziről is...hát meg ilyen közelről. A bőröd illata olyan részegítő, teljesen elvarázsol. Üljünk hátra...bevállalod? Miért, mit csinálunk? Csak kicsit megízleljük egymást...persze...csak kicsit...hát jó. Csak várj, kiveszem a gyerekülést... Gyere közelebb...leveszem a szandálom hogy jobban tudjam a lábam helyezgetni...hű de hajlékony vagy...szerintem ez normális azért, hogy a lábam a fejemhez tudom húzni...akkor is tetszik...jó ez a ruha, jó rövid...hadd húzzam félre a bugyidat... Nos, ezek a párbeszédek innentől ritkulnak és az egész átmegy egy forróan izzó pettigbe, rövid, ízelítő, állati szenvédelyes dugásokkal, amit mindig azon a ponton szakítunk meg, mikor már mindketten kezdenénk elveszteni a fejünket...mintha az egész egy önkontroll tréning lenne. Ki van jobban észnél...annyira végletekig feszítjük egymás érzékeit, hogy én az egyik kis dugóperiódusunk végén egyszerűen elsírom magam...ilyen már fordult elő velem régebben, mikor nagyon sok volt bennem a felgyülemlett szexuális energia...akkor, mielőtt jött volna az orgazmus, könnyezni kezdtem...hát most is. Mi a baj? Semmi...csak így adom ki magamból a feszkót. Ha már másként nem hagyod. Miért nem könyörülsz rajtam és dugsz már meg rendesen?? Nem foglak. Itt nem. Még nem. Túl meleg van és egyébként is benned akarok elmenni. De nem lehet...hacsak nem akarsz gyereket tőlem...haha..vicces vagy... Hány óra van? Vigyél vissza... Nem viszlek vissza...Most haragszol, igaz? Mert nem csináltál nekem gyereket? Azért nem. De látni akartam ahogy elélvezel. Miért jó az neked? Mert imádom nézni, olyankor teljesen megváltozik az arcod. Mintha máshol lennél. Nem ezen a világon. Nem fogod látni. Nem hagyom. Most nem. Majd akkor, ha neked is jó lesz. Mert így nem vagyunk egálban. De azért meg egy kicsit betehetem? Csak hogy érezzelek...Neeem! Ezen a ponton nagyon haragudtam már rád, de ugyanakkor meg imádtam minden percét még ennek a helyzetnek is...valahogy olyan tiltott volt és olyan rossz...és ettől jó.... Sötéten, komolyan néztem rád, hogy elriasszalak...megharaptam a szád, mikor csókolni próbáltál, megkarmoltam a hátad, mikor öleltél volna...a te arcod is átváltozott...valami átkattant benned. Eltűnt a kéjes mosoly, helyére komor, erőszakos kifelyezés ült...még ez is tetszett...sőt..beindított újra...szinte küzdöttünk egymással...harcoltunk...ki lesz a győztes? Ki fog felül kerekedni? Meilyünk akarata fog érvényre jutni? Egyszer csak újra bennem voltál, erősen toltad, tempósan, fantasztikus élvezetet okozva...sikoltoztam a gyönyörtől...behunytam a szemem, hogy megadjam magam, de hirtelen ösztöntől vezérelve lehátráltam rolad...a könny ismét elöntötte a szemem...iszonyatosan kinlodtam már...azt akartam hogy legyen vége...de nem akartam elveszteni a kontrollt... Kiszálltam a kocsiból. Te ugyan ezt tetted a másik oldalon. Egymásta néztünk, mint vadász a prédára...én elmosolyodtam... Menjünk haza, jó? Menjünk, mást úgysem tehetünk...biztos hogy nem akarod hogy leszopjalak? Jól csinálom....legalább neked legyen jó. Nem...most nem. Akkor nem lennénk egálban. Ha te szenvedsz akkor én is. Egyszerre akarok élvezni veled... Még ezt is megtagadod tőlem? Hogy lássalak élvezni? Igen. Menjünk vissza a városba...hol tegyelek ki hogy ne legyen túl feltünő? Még van egy órám mire haza kell érnem. Addig majd sétálok a szőlőhegyen, ki kell szellőztetnem a fejem...este írsz nekem levelet? Imádom a terjedelmes szövegeidet olvasni. Olyankor közel érezlek magamhoz. Majd irok, ha a gyereket lefektettem. Egy pohár bor mellett jobban megy az írás. Sok a feszkó mostanában, tudod? Le kell lazulnom.