Szokásos vasárnap, nem kell korán kelni, kényelmesen nyújtózkodom az ágyban, a kutyáim is csak fél szemüket kinyitva néznek rám, na gazdi vajon csak kimész vagy már kelnünk kel?......de hallják a megnyugtató szót, aludjatok még, marad és tudják, anyának csak valami dolga akadt. Majd még egy kis lustizás után csak felkelek, ilyenkor ők is pattannak, tudják, mindjárt megyünk sétálni. Lefutjuk a szokásos reggeli köröket, aztán mert rossz idő van, csendben befészkeljük magunkat a lakás melegébe, rápillantok a postámra, levelem jött. Már nem kapkodok ki írt, csak szépen nyugiba olvasgatok, elveszett belőlem pillanatnyilag a tűz, hideg vízzel eloltották, mint már oly sokszor. Nem volt nagy szám, egy mondat, a szokásos, szeretnélek megismerni. Hurrá, juhéj gondoltam magamban, mily meglepő és mulatságos. Valahogy az ember ilyen lelki állapotban rém cinikus tud lenni, de miért is kéne előre örvendeznem, hogy utólag azt érezzem, na ez sem volt tisztában mit is jelent egy szeretői viszony. Így aztán félre tettem a mondatot, majd később, ha lojális tudok lenni. Aztán persze később a kisördög már ott zsizsegett gondolatban körülöttem, és nosza fussunk neki, úgy vagy 1000-d szerre alapon, elkezdtünk leveleket váltani. Jött a fénykép, hát nem mondanám, hogy rögtön beleszerettem de jól forgatta a szavakat, a kép meg tud előnytelen lenni, s mert nem volt nagy munka összelogisztikázni egy kávézást, beleegyeztem, legyen. Másnap megérkeztem a kávézóhoz, hívom merre van, mondja ő is itt van, kérdem kinn vagy benn de olyan hideg volt, hogy én közben bementem, mondja kinn de már is itt van. És ahogy az ajtó felé jövet megpillantottam, hát rögtön más szemmel néztem rá. Valahogy kimaradt az a pár másodperc, egyszer csak ott állt előttem, széles mosollyal lenézett rám, megpuszilt és mentünk is befelé. Úgy egy órát beszélgettünk, de érezhető volt, hogy vibrál a levegő körülöttünk, majd hirtelen megkérdezte, nincs kedved valamerre elmenni? .......mondtam, végül is ráérek, menjünk. Kérdeztem, merre megyünk, mire mondta, bármerre, csak közelebb legyek, mert ez a köztünk lévő asztal zavarja. Jót nevettem és követtem. Majd beültünk a kocsijába és kérdem merre, mire mondja, hogy semmi rosszat nem szeretne de úgy is itt lakik nem messze ha nem bánom felmehetünk hozzá, de ha nem az sem baj. Van kávéd? - igen. És tejszínhabod?- akad. Cukor? - az is. Tej?- megoldható. Jó akkor mehetünk. :) 5 percen belül meg is érkeztünk. Beinvitált a házába, a konyhába mentünk és nagyon édesen elkezdett kávét főzni, én meg a cserépkályhának támaszkodva néztem és melengettem lefagyott hátsómat, közben csevegtünk erről arról és éreztem már ahogy lüktet bennem a vágy, mikor csókol meg. egyszer csak odalépett, átkarolta a derekamat, finoman belemarkolt a fenekembe és nagyon finoman csókolni kezdett. Nem tudom meddig történt mindez, de körülbelül akkor kezdett vissza jönni a kép, mikor már a bögrét a kezembe nyomta. Kívánta a fene azt a kávét, természetesen nem sajnálta tőlem, ezáltal olyan bivaly erős lett, hogy a sok tej sem enyhített a kesernyés ízén, úgy hogy mint illedelmes kislány, bele bele kortyolgattam, amíg aztán jött a lehetőség, hogy megszabaduljak a pocsék kávétól és édes csókokba merüljek. A konyhapultnak dőlve állt enyhe terpeszben, így a kávés csészémet letettem a konyha asztalra, odaléptem hozzá, lágyékomat az övéhez simítva és megkérdeztem, kérsz egy kávés csókot? Nem nagyon tiltakozott, már birtokolt is a keze, a nyelve. Így utólag az a legrosszabb, hogy mikor valaki ölelésében olyan nagyon otthonosan tudsz elbújni, mint ha nem először történne, akkor nehéz tovább lépni. Csúszott a zoknija a padló kövén, kérdem mi a baj, mire belekulcsoltam kezébe a kezem és elkezdtem húzni a konyhából kifelé, mondván akkor menjünk a szobába és nem fog csúszni a lábad. A kis piszok, meg rögtön kapott az alkalmon és mondja akkor menjünk az emeletre. Feltipegtem a lépcsőn, kérdem jobbra vagy balra, jobbra. Beléptem, hmmmmm, hát ez a háló szobája.......és már nem volt menekvés, igaz nem is akartam menekülni. Sodortak az új impulzusok, végtelenül hosszú és finom bevezetéssel, mikor az ember vágyik rá, hogy lekerüljenek a ruhák, és minden centi egy külön remegés. Úgy 2 óra múlva, miután már mindenkinek mindene kiszáradt, lementünk egy üdítőért a konyhába, még incselkedtünk picit, aztán kértem vigyen vissza a kocsimhoz, mennem kell. Így búcsúztunk el az első randi után. Aztán két nap múlva megismétlődött, majd a következő héten nem tudtuk összehozni, ugyan akkor folyamatosan ment egymás mentális izgatása. Jó volt minden nap úgy ébredni, hogy már ott volt az üzenete és jó volt elaludni, hogy a kis hangulat figurákat küldözgettük. Majd egyik nap, nem jött semmi. Vártam. Van ilyen. Másnak reggel semmi. Ettől már szomorú leszek. Majd kezembe vettem a sorsunkat. Elküldtem egy üzenetet, amit úgy írtam, mint ha a barátnőmnek tanácsolnék valamit, a saját lépéseimmel. Gondoltam, ha van valami akkor ugrasszuk ki a nyulat a bokorból, most amíg még nem fáj annyira. Vártam míg elolvassa, majd töröltem és írtam bocsi ezt nem ide szántam. Annyi volt a reakció rá, hogy ha hazaért keres. Nos elég nehézkesen jött össze, de kaptam egy monológot, miszerint bár látja nem neki szántam de elgondolkodtatta, és napok óta gondolkodik a kapcsolatunkon. Ismeri magát és nem akar fájdalmat okozni nekem. Mondtam, értem de jó lenne tudni hol rontom el mindig..... Mire azt válaszolta, benne van a hiba. Most nincs jó passzban és nem biztos, hogy képes egy hosszútávú kapcsolatra. Lehet többet akarnánk és mert nem lehet sérülnénk, de legfőképp nem szeretné ha én sérülnék! Remek. Ilyenkor nem nagyon lehet mit tenni, annyit reagáltam, hogy én szeretőt kerestem, azt hittem egy férfinek tökéletes ha van egy nő aki nem lóg a nyakában folyton, ugyan akkor ha van idejük azt kellemesen tölthetik együtt.....pláne ha még a szex is jó vele. Nincs kapcsolat fájdalom nélkül, de széttépni a kitöltött lottó ötös szelvényt, mert félünk megnyerni, na ezt nem igazán értem. De azt sem, hogy ezek a rossz passzok hogyan jönnek mindig, tényleg van olyan aki ezt beveszi? Tényleg nem lehet azt mondani, hogy találtam mást? Vagy valami hihetőt...... :) Jó lenne, ha felnőttek, felnőttként tudnának viselkedni. Please