Hideg van, de ez nem ok arra, hogy ha mást nem is de egy kis törődést ne nyújtsak a lovamnak, így jól felöltöztem és kibotorkáltam a lovardába. Egy állat, aki vár és ha nem megyek csak azt érzékeli, hogy nem vagyok a közelében. Hogy hiányzom-e neki nem tudom, de ha úgy adódik, hogy napokig nem jutok ki, elég sok időbe telik mire engesztelődik irányomba, így azt gondolom, mint nálunk embereknél is ha hiányzik valaki, képesek vagyunk picit haragudni rá amiért elhanyagol minket, persze ez utána gyorsan feledésbe merül de nyomot hagy. Szépen lepucolgattam a szőrét, ők már érzik, hogy jobb idő jön mert már is vedleni kezdtek, majd kivittem a nagy pályára és ép csak lecsatoltam a vezetőszárat, rám nézett, tekert a nyakán egyet, hívott játszani és ott helyben örömében fel-fel ágaskodott a földről, majd dobálta a fenekét és utána körbe körbe vágtázott örömében. Én meg fogom a fejem nehogy nagyot essen a csúszós havon. Ez az idő amit vele töltök kisimítja a gondjaim ráncait és újra meg újra meg tudok újulni általa. Mire hazafelé indulok, addigra kitisztul az elmém és a lelkem. Jó érzés, nagyon jó. Úgy ahogy voltam lovas cuccban, beszaladtam a közértbe, szükségem volt pár alapanyagra még a vacsorához. Szó szerint üres fejjel csak irányt vettem, majd velem szemben jött egy magas férfi, olyan 45 és 50 év között lehetett valahol. Kis körszakáll keretezte száját és ahogy egymásra néztünk abban volt valami. Egy pillantás volt, nem több és egy melegség ami végig szaladt rajtam. A közértből átmentem a pékhez zsemléért, és ép kifelé vettem az irányt mikor is felpillantva megint ott állt előttem az a férfi. Belenéztem a szemébe ő viszont, majd félrepillantottam és vonzott, hogy újra ránézzek, a meleg barna szemek egyszerűen rabul tudnak ejteni, valami érthetetlen vonzásuk van számomra, mint mikor az ember leánya megbújik egy meleg ölelésbe. Ahogy visszaemeltem szemeimet és engedtem egy pillanatra megpihenni az övében, akkor láttam, hogy ő le sem vette a tekintetét rólam. Mintha azt súgta volna nézz rám Te NŐ!!! Ahogy köszöntem a boltosnak neki is köszönésre nyílt a szája, de már ki is léptem az ajtón. Vajon miért nem mernek ma már a férfiak kezdeményezni egy ilyen helyzetben, vajon ennyire elutasítóak lennének a nők? Pedig ezt akarjuk, én legalábbis ebben a szituációban ha azt mondaná, hogy meghívnám egy kávéra ha elfogadná, örömmel elfogadnám. Vagy már ennyire nem tudunk örülni egy ilyen kis flörtnek? Sajnos vagy nem, de csak egy pillantásig tartott a szikra. Viszont sok szikrából már tűz lesz :)