Autót szerettem volna.. nem volt elképzelés csak valami halvány vágy…de tudtam ha meglátom érezni fogom Ő kell …Pont mint a szeretőnél,, nem lehet sablonba önteni kit keresünk ,de ha megtaláljuk érzünk, vágyunk és ellenállhatatlanul akarjuk. . Kedves ismerősöm ki járatos autóügyekben Rám nézett kérdezett pár dolgot és azt ígérte segít. Pár nap múlva csörgött a telefonom ..talált valamit átküldi mail-ban nézzem és ha tetszik intézi. Izgatottan nyitottam meg a levelet és ott volt …. a szívem megdobbant és a birtokló Bika énem azonnal akarta,. Felhívtam Pétert igen Ő az ,de saját szememmel kell látnom meg kell tapintanom. Felnevetett tudta ezt fogom válaszolni , foglalt két repjegyet ugyanis az autó Olaszországban van. Megérkeztünk egy kis város a reptérről kilépve megcsapott az az illat ami csak ezekre az országokra jellemző…oliva…bor… rozmaring. Péter a bérautót intézte én kint sétálgattam kellemes kora nyári este .Egyszer csak megállt mellettem egy elegáns sötétített üveges autó..A hátsó ablak finoman lehúzódik és egy kellemes hang megkérdezi segíthet-e? Megköszöntem kérdését ,de mondtam várok valakire .A válasz………….. sajnálja…és a legkékebb szempár világított Rám amit valaha láttam. A szívem megdobban és őrült lüktetésbe kezdett. Álltam tekintetét ,fejemben vad gondolatok cikáztak ,testemben az ismerős vágy….Pár pillanat volt az egész,de óráknak tűnt. Az ablak felhúzódott és az autó elindult. Csak álltam mint akibe a villám csapott majd dudaszó és Péter integetett vadul. A szállodába érve szobámba mentem gondoltam egy hideg zuhany visszahozza magabiztosságom. Megbeszéltük a vacsoránál találkozunk. Elgondolkoztam miközben testemet a víz simogatta…..: Autót jöttem venni ..erre…..ez történik ……megismerkedtem Valakivel…vagyis ez így nem jó szó..hisz nem tudom ki Ő .De vonz …és ennek a vonzalomnak minden ész érv ellenére nem tudok ellenállni. Vacsora után a bárban egy pohár bort kortyolgatva… az autóról beszéltünk ,de nem igazán voltam ott.. Péter megjegyezte biztos fáradt vagyok menjünk pihenni .Nem ellenkeztem egyedül akartam lenni. Amikor elindultam egy pincér lépett hozzám , egy névjegy szerű lapocskát adott át, néztem mi lehet az….Egy szempár volt az egyik oldalán… a másikon egy időpont , egy cím….egy kapukód némi útmutatás ………… És annyi KÉREM…. Zaklatottan aludtam ,folyton az a szempár világított,mit tegyek? Végül arra jutottam ,ha ma nyélbe tudjuk ütni az üzletet úgyis elindulunk haza így nem lesz kísértés. Reggelinél Péter szomorú arcal fogadott ma nem tudjuk megnézni az autót a tulajdonosnak közbejött valami,így egy nap szabadság. Péter elnézést kért ,de ő innen is tud dolgozni így utamra engedett menjek nézzek várost. Eldöntetett……… A kis kártyát elővéve …okostelefon/ alkalmazás és megmutatta 2 utcányit kell sétálnom. Elindultam…… Beütöttem a bejáratnál a kapukódot, bementem és egy ósdi,régi bérház folyosójára jutottam,ahova a külvilág zajai már el sem értek. Súlyos csönd volt, ahogyan becsapódott mögöttem a nagykapu,összerezzentem..menekülj súgta egy belső hang…fordulj meg és menj…de nem a vágy erősebb volt ösztönösen halkan indultam el a kopottas kövön balra, ahogy az utasítás szólt. Mire felértem az ajtóhoz,a szemem is hozzászokott a félhomályhoz. Az ajtó résnyire nyitva volt,odabent szintén néma árnyékok. Beléptem és kimért lassúsággal csuktam be magam mögött a bejárati ajtót, ami mint egy második pajzs vont egy átléphetetlennek tűnő határt közém és a valóság közé. Ez már nem a valóság volt, ahova megérkeztem, ez az álmoknak egy olyan világa,……………... ahova sokaknak a fantáziája sem jut el. És eddig otthon én sem mertem megtenni de itt magával ragadott valami és megadtam magam. Az előszobában , levettem a cipőmet. A szobába lépve ,az ablakok előtt súlyos sötétítőfüggönyök,a sarokban egy hangulatlámpa,és egy nagy ágy,…a szoba közepén pedig egyetlen szék .Árván …oda nem illő módon , szinte tolakodóan meredt ott, csak arra várva,hogy ráüljek. Háttal volt az ajtónak, tudtam,hogy ha leülök,akkor a látvány is megszűnik a számomra ,és csak az érzékeimre hagyatkozhatok. Ahogy eljöttem az előszobában a fürdőszoba előtt, láttam, hogy ég bent a villany, éreztem,hogy van bent valaki. Tudtam ,hogy van bent VALAKI,ott kell lennie,de nem tudtam,hogy ki . Nem tudtam a nevét,csak egy percre láttam a szemét, csak suttogva hallottam a hangját , még soha nem éreztem az illatát,nem érintettem a bőrét,de kívántam ,hogy rabul ejtse az érzékeimet és a testemet. Leültem. Leültem és néztem magam előtt az üres falat,hallgattam a süket csöndet. Fájó volt, csak a megszokott lüktetés dörömbölt a fülemben és a vér pulzált az ereimben. Vágytam, átléptem egy újabb határt. Majd hirtelen megéreztem, hogy jön. Nem hallottam….,csak éreztem,hogy tágabb lett a levegő, mintha suhant volna valami, valaki és egy lágy mozdulattal egy selyemkendő simogatta végig az arcomat, majd hűvös kígyóként fonta magát a szemeimre. A maradék külvilág is megszűnt, megszűntem ÉN és csak a vágy maradt….Egy kéz mely finom és könnyed volt mégis határozott felállított és elkezdte kigombolni a blúzom gombjait kínzó lassúsággal…amikor az utolsó is kinyílt lesimította vállaimról és ezzel egy időben finom csókot lehelt a tarkómra. Megborzongtam…rekedt suttogó hang…szólalt meg mögöttem…annyit kérdezett félsz? Némán ráztam fejem nemet intve pedig reszkettem ..de nem a félelemtől…Ölem vadul lüktetett..mell bibóimat a melltartó kegyetlenül dörzsölte…akkor a keze elindult csípőm felé..cipzár zörgése..és a szoknyám a blúzom mellé került a földre..Melltartó..tanga és combfix…mégis meztelen voltam…ekkor szembefordított magával és megcsókolt nem láttam csak éreztem…a vágy elsodort..