Amikor belépett a szobába, a levegő szinte megremegett körülöttünk. A szemei mélyén lobogott a vágy, de ott bujkált benne a bizonytalanság is. Tudta, hogy ezen az éjjelen nem lesz helye könyörületnek – és ezt akarta. Közelebb léptem hozzá, ujjaimmal lágyan végigsimítottam az állkapcsán, majd finoman a falnak vezettem. Egyetlen szó nélkül vettem elő a selyemkötél darabját, és lassú, szándékos mozdulatokkal a csuklói köré csavartam. Éreztem, ahogy teste reszketett az érintéseimtől, mintha minden idegszála az ujjaim mozdulataira figyelt volna. Hosszúra nyújtottam minden pillanatot, hogy érezze: ma éjjel minden porcikája az enyém. – Ma éjjel csak hozzám tartozol – súgtam rekedten a fülébe. Miután megkötöztem, hátraléptem, hogy gyönyörködjek benne: ott állt előttem kiszolgáltatottan, zihálva, a vágytól remegve. Szoknyája kissé felcsúszott, combjai között a feszültség szinte tapintható volt, testét szinte elárasztotta az izzó vágy. Nem volt szükség szavakra. Minden mozdulatával, minden tekintetével engem hívott. Óvatosan lehúztam róla az apró fehérneműt, amit egy halk sóhaj kísért. A teste megremegett, amikor hozzáértem, minden érintés újabb lüktetést váltott ki belőle. – Gyönyörű vagy – suttogtam. Ujjaimmal finoman felfedeztem őt, lassan, érzékenyen. Ahogy mélyebbre hatoltam, egész teste megfeszült, és egy halk nyögés szökött ki az ajkai közül. Ujjaim mozgását követve teste hullámzott, apró rángásokkal jelezve, hogy mennyire kívánt engem. Nem bírtam tovább. Megszabadultam a ruháimtól, a vágyam már szinte fájdalmasan feszített. Hajánál fogva hátrahúztam a fejét, óvatosan, de határozottan, miközben még mindig a falnak szorítottam. – Nézz rám – kértem halkan. Tekintete tiszta és vággyal teli volt. Ajkai résnyire nyíltak, készen állva rám. Óvatosan vezette a szájába a vágyamat, forrón, mohón, mégis teljes odaadással. Minden mozdulata tiszta gyönyör volt, könnyei is megcsillantak, de arcán nem volt semmi más, csak boldogság és bizalom. Amikor éreztem, hogy elég közel vagyok, kihúztam magam belőle, a szája szélén megcsillanó nedvesség látványától szinte elveszítettem az önuralmamat. Arca kipirult, teste remegett, de minden rezdülése azt mondta: még többet akar. Megpördítettem, az ágyra fektettem, kezei a feje fölött maradtak megkötözve. Széttártam a combjait, és forró vággyal hajoltam fölé. – Nézd, mennyire vársz rám – morogtam halkan, ahogy lassan beléhatoltam. Ő felsikoltott, a teste megfeszült alattam, de minden érintésemre egyre jobban elengedte magát. Nem adtam neki időt, hogy megszokja: szenvedélyesen, mélyen és ütemesen mozdultam benne. Nyögései, halk suttogásai az én nevemet visszhangozták. – Mondd ki... kié vagy ma este? – kérdeztem rekedten. – A tiéd... csak a tiéd vagyok – suttogta, a gyönyörtől elfulladó hangon. Kezei a kötél szorításában feszültek, de nem próbált szabadulni. Pontosan ezt akarta: elveszni az érintésemben, az irányításomban. Egyik kezemmel a csiklóját kezdtem simogatni, összhangban a mozdulataimmal. Egészen addig ingereltem, míg teste ívbe nem feszült alattam, és egy sikollyal el nem élvezett. Reszketve, zihálva adta át magát a gyönyörnek, combjai remegtek, szinte könyörgött a folytatásért. Éreztem, hogy én sem bírom már sokáig. Kirántottam magam belőle, és az arcához húzódtam. Az utolsó pillanatban élveztem el, forrón, sűrűn, amit ő mohón, odaadóan fogadott. Még remegve hajoltam fölé, és finoman letöröltem az arcáról a maradék cseppeket. Lágyan megcsókoltam, ízlelve a vágy, a szenvedély, és az összetartozás ízét. A szívünk együtt zakatolt, amikor magamhoz öleltem, kezeit óvatosan kibogozva a kötélből. A tenyerét megdörzsöltem, hogy a vérkeringése visszatérjen, majd az ölembe húztam, és úgy tartottam, mintha az egész világot karolnám át. – Szereted, amikor az enyém vagy, igaz? – kérdeztem halkan a fülébe. – Igen... – lehelte, szinte elolvadva a karjaimban. De még nem akartam véget vetni ennek az éjszakának. Finoman a hasára fordítottam, a csípőjét alám emelve. Széttárt combjai, reszkető teste újra felkorbácsolta a vágyamat. Végigsimítottam a fenekén, és egy apró, játékos ütést adtam rá. – Nézd, hogy kívánsz még mindig... – suttogtam. Ő csak egy halk sóhajjal válaszolt, és a csípőjét hátranyomta, hívogatva. Most lassabban, érzékibben hatoltam belé, hogy minden mozdulatot, minden pillanatot megélhessünk együtt. Halk nyögések szöktek ki belőle, a teste minden rezdülése velem táncolt. A hátára hajoltam, csókokkal hintettem be a bőrét, néhol apró harapásokkal is nyomot hagyva rajta. Kezem a csiklójához siklott, és lágy, körkörös mozdulatokkal ingereltem, miközben mélyen és lassan mozdultam benne. – Kérd, hogy ne hagyjam abba – súgtam a fülébe. – Kérlek... – sóhajtotta remegve. – Ne hagyd abba... szükségem van rád... Szavai még vadabb vágyat szítottak bennem. Gyorsabb tempóra váltottam, keményen, de sosem durván mozdultam benne. A teste hullámzott alattam, combjai remegtek, zihálása édes zeneként töltötte meg a szobát. Éreztem, hogy újra a csúcsra ér: ujjaimmal határozottabban dörzsöltem, miközben mély, erőteljes lökésekkel töltöttem ki őt. Egy hangos, elfojtott sikollyal robbant szét a karjaimban, teste újra és újra összerándult az orgazmustól, szorosan körülölelve engem is. Ahogy ő átadta magát az élvezetnek, én sem tudtam tovább tartani: még egy utolsó, mély lökéssel elöntöttem őt, egyesülve vele minden szinten. Lassan kifújtam a levegőt, lágyan megcsókoltam az izzadt hátát, majd lehajoltam, hogy ismét magamhoz öleljem. Szoros ölelésben pihentünk, bőrünk egymáshoz simult, szívünk üteme lassan csillapodott.