Betértem a közeli antikváriumba körülnézni, hátha hoztak valami kedvemre valót múlt hónap óta. Egy ritka Hunter S. Thompson is innen lett meg, aztán lehet még szerencsém másodjára is. Az épület ódon, fakeretes ablakai mögött állványokon álltak a könyvritkaságok, az ajtó nyikorgása pedig mindig egy templom hangulatát keltette bennem. Két szintes kúria volt annak idején, majd lassan, fokozatosan ahogy terjedt, köré épült a Város. Felfalta, majd egy utcaszélre köpte. A több mint kétszáz éves kőmonstrum homlokzatára nem egy építőművész helyezett el szebbnél szebb intarziákat, véseteket, faragott szobrokat, melyeknek többsége a gerendákat tartotta. Mindig adózok ezeknek a rejtett szépségeknek, nem mindenki tekint fel, hogy megcsodálja őket. Odabent félhomály volt és papírillat. Ilyenkor mindig kicsit hazatérek. A polcok előtt lassan lépdeltem, hogy elolvashassam a könyvek gerincén a címet. Egy illat, egy hang ismerős érzést keltett hirtelen bennem. A köztes polcok fölött tekintettem végig, mikor összetalálkozott a tekintetünk. Megpróbáltam lebukni a polc mögé, de már akkor is tudtam, hogy késő. Mandy észrevett. Mandy szintén ír. Egymásból merítünk ihletet. - Reglan? - Jelen. Mandy, mi szél hozott? - egyenesedtem fel és próbáltam vigyort erőltetni az arcomra. Kissé bonyolult a dolog köztünk, egész más a viszonyom hozzá, mint a többi nőhöz. A testünk egész más pontját tudjuk stimulálni akár az élvezetekig, viszont ettől többről nem lehet szó. És hát a bújkálásom oka is épp az a fajta vágy, amit nehezen tudok leplezni, de ha nem találkozunk akkor nem kell megfeszítenem magam, hogy ne teperjem le azonnal. És most beszélgetünk. - Egy Bulgakovért jöttem. - hunyorított rám. - Igen, hallottam a fickóról. Állítólag jól ír. - Vicces vagy. - kacsintott. - Szopatsz? - hökkentem meg. Ismerjük a szabályokat, soulfuck. Azon túl semmi, így marad feszes a vágy. Ez tangó, nem swing. Válaszul csak megragadta karomat, úgy húzta magát közelebb a fülemhez: - Nem, de te engem igen. Összevillant a tekintetünk. Tiszta, kék színű szemének pillantása egy pillanatra átfutott rajtam tetőtől talpig. - Tudod... - kezdett bele miközben megfogta a nyakkendőmet - ...hogy ez igazából micsoda? Egy nyíl ami a farokra mutat. Egy felkiáltójel a nőknek. És ismered a vörösöket. Azért rozsdás a tető, mert a pince folyton nedves. Azt hiszem eddig eleget írtunk, most kell az az írásjel a mondat végére. Majd anélkül, hogy elengedte volna a nyakkendőm, hátrálni kezdett a lépcső felé. Én pedig mentem utána vigyorogva. A tulaj valahol hátul a raktárban pakolt, kereste a Bulgakovot, vevő pedig nem volt rajtunk kívül. Pláne az emeleten, ahová mi bújtunk el két polc közé. Nem sokat teketóriázott, kibontotta vörös haját, majd megrázta fejét, amitől már fájdalmasan szűknek éreztem a farmerem. Két puhakötésű könyvet dobott a földre, amitől egyszerre jött meg a kedvem és ment is el kicsit. Fura vagyok, tudom. De amint letérdelt, minden kétségem elszállt. A polcban kapaszkodva élveztem ahogy finoman, nyelvvel dolgozik a farkam hegyén. Közben észrevettem, hogy ő is megoldotta a vászon nadrágját, és míg jobb kezével adja a ritmust az orális gyönyörhöz, bal kézzel magán is dolgozik. Még mielőtt visszafordíthatatlanul késő lett volna, kihúztam magam, majd lehajoltam hozzá, hogy felsegítsem, a falnak döntsem, úgy kényeztetve már felizgult, nedves punciját. Soha nem élveztem még ennyire ezt, de lehet csak a hosszú ideig tartó megvonás miatt éreztem minden ízében csodálatosnak. Nem volt nehéz megtalálni a csikló kemény, sima felületét, ahogy azt is végtelenül élvezte ahogy a fenekét és ágyékát masszírozom finoman közben. Mikor hirtelen a falba karmolt, megálltam. Felegyenesedve a kisajkai közé feszült a makkom. A hüvelyének forró és meleg szorítása alig pár milliméterre van csupán. - Gyerünk már... - hörögte halkan miközben a tarkómba kapaszkodott. Nem volt hát mit tenni, belöktem hirtelen, ám minden komolyabb ellenállás nélkül. Az alaposan előkészített terepnél nincs szebb versenypálya. Hüvelye kőkemény férfiasságomra feszült, érzetem minden rezdülését. Ez volt a bemelegítés, aztán elkezdtük a versenyt az orgazmus kirobbanó pontjáig. Lábait hol az én lábamra kulcsolta, hol a falnak feszítette, hogy tudja tartani a szöget, amivel a G pontja nyomás alatt marad. Nyögve és sóhajtozva adóztunk az élvezet oltárán egyre vadabb tempót diktálva. Feje búbját végül a falnak feszítve élvezett el végül, egy beszakadt sóhaj kíséretében, majd pár pillanattal később én is elmentem. Lerogytunk a fal mellé, ahol próbáltuk összeszedni magunkat. - Nos. - kezdett bele nem sokkal később - Ez egyszeri alkalom volt, soha de soha többet. - Igazából itt most te voltál a csábító. De rendben. Soha többet. Felsegítettük majd megöleltük egymást. Soha többet. - Mit gondolsz, megtalálta azóta a könyvet? - Bízom benne, hogy nem - somolyogtam amíg egymásba kapaszkodva ballagtunk le a lépcsőn. A pultnál aztán elbúcsúztunk. Hosszan ölelkeztünk, kiélveztük még a másik testének endorfin és oxitocin felszabadító erejét. Majd még utoljára egymás szemébe néztünk. - Soha. - Soha. Mosolyogva távoztam. Majd holnap beugrok újra. Végül is, harmadjára is lehet szerencsém.