Pár évvel ezelőtt küldött nekem valaki egy albumkérelmet. Nem írt hozzá semmit, csak a képeimet kérte. Általában meg szoktam nézni az illető adatlapját, mielőtt elutasítom, mert nem véletlenül voltak titkosak a képeim, és most sem tettem másként. Egy gyönyörű kék szempár nézett vissza rám. Elveimmel ellenkezve megadtam az engedélyt. Elkezdtünk levelezgetni, chatelni, de mint két barát, hiszen nem tartozott abba a körbe, akit én kerestem, hiszen se nem volt független, se nem lakott Budapesten és neki is határozott elképzelése volt, hogy milyen kapcsolatot szeretne. Ebbe viszont én nem fértem bele. Szó szót követett, míg megbeszéltünk egy közös ebédet, teljesen baráti alapon. Eljött a nap. Beálltam mellé a parkolóba és ránéztem. Életben még elbűvölőbb volt a szeme, mint vártam. Ettől függetlenül tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy nem bonyolódok bele semmi olyanba, amiben esetleg sérülhetek. Leültünk az étteremben egymással szemben és elkezdtünk beszélgetni. A stílusa, a humora, a természetessége nagyon megnyerő volt. Egyik pillanatban felém nyújtotta a kezét és kisimított egy tincset a szememből. Ez szinte áramütésként ért, és egy kellemes bizsergés futott át a testemen. Ebéd után elsétáltunk egy kávézóba, ahol már mellém ült. Látta rajtam, hogy fázom, így elkezdte melegíteni a kezemet, majd végigsimított a combomon, ahol is mintegy véletlenül ott felejtette a kezét. Hiába is tagadnám, jó érzés volt. Az idő gyorsan repült, 3-4 óra beszélgetés után búcsút vettünk egymástól. Másnap felhívott és újra találkozni szeretett volna velem. A távolság nem igazán kedvezett a kapcsolatunknak, hiszen 200 km választott el minket egymástól és a józan eszem is azt diktálta, hogy nem szabad közelebb kerülnöm hozzá, de nem bírtam ellenállni a kérésének. A találkozóra 1 hét múlva került sor. Addig is mindennaposakká váltak a maratoni távú telefonbeszélgetések, az éjszakai chatelések. Sikerült egymást annyira felhúznunk, hogy a következő randit már egy eldugottabb helyre beszéltük meg. Minden tökéletes volt. Csokival, virággal várt. Ismét figyelmes, kedves volt. Csodálatos volt minden. És ez 3 évig tartott. Boldognak éreztem magam, tőle megkaptam mindazt a figyelmet, törődést, kedvességet, és nem utolsósorban szexet, amire mindig is vágytam. Remélem, hogy Számotokra is tartogat valami hasonlót a jövő, mert ez egy csodálatos érzés még ötvenen túl is. Kiélveztem minden pillanatát, amíg tartott és életem végéig szép emlékként fogom megőrizni. Ha gondolod, hallgasd meg a V-Tech - Ha megtehetném című számát, elmond mindent. ;)