A hűvös utcáról megérkezve jól eső, temperált meleg fogadott, ahogy beléptem a Dobloba. Már jó pár napja volt, hogy elutaztál, de csak most gyűjtöttem elég önbizalmat ahhoz, amire azóta készültem, hogy először beszéltünk róla. Emlékszel, ugye ? Márti becserkészése volt a terv, vagyis... több annál, sokkal inkább a Te vágyaid kielégítése... igen, azt hiszem inkább így kellene hívnom. Emlékszem, milyen izgatottan csillogott a szemed, amikor szóba hoztam előtted. Először lefagytál, de aztán némi izgalmat mutattál. A rengeteg ital, amivel kölcsönösen kiiktattuk magunkat egy időre a "való világból", most segítségemre volt. Amúgy is fel voltál ajzva a véget nem érő csókcsatáinktól, meg a karom szorításától, így nem kellett sok, hogy mindhármunkat egy lepedőn láss, a pincérlánnyal a combjaid között. Elsiettél az ötödik, jubileumi pisilésedre, és ezt használtam ki arra, hogy megszólítsam a folyton ide-oda slisszoló, jóalakú csajt. Amikor legközelebb mellettem robogott el, rákérdeztem : Hogy hívnak ? Egy pillanatra megállt, de csak a fejével intett : Márti !, majd eltűnt a bárpult kanyarulatában. Elmosolyodtam a rövid, tömör "odavetettségen". Tehát nincs ellenére, ha megszólítom... Jól van ! A lábam már bent van az ajtóban ! Közben visszajöttél, és a kocsiban, szex közben arról beszéltünk, hogy végül is tetszene Neked egy hármas felállás Mártival, ha elsősorban Veled foglalkozik. Talán én is hozzányúlhatok, mondtad, de limitáltan, és itt titkosan belehunyorogtál a szemembe, egy elnyomott félmosoly kíséretében. Azt gondoltam, hogy nem is olyan rossz ajánlat ez, végül is a számmal szívesen eljátszadoznék az ölében, amíg Veled foglalkozik a kicsike. Ez volt tehát az elutazásod előtt, most viszont itt állok a bárpultnál egyedül, és már látom, hogy Márti közeledik a raktár felől szaporázva lépteit. A szemüvege fekete kerete komoly arckifejezést kölcsönzött az arcának, ami amúgy is szigorúnak tűnt. Elbizonytalanodtam ettől a határozottságtól. Hogyan hozzam szóba mit is szeretnék, ha még meg sem szólalt, és máris úgy érzem kívül tágasabb ! Szerencsémre mikor közelebb ért láthatólag felismert, és somolygott egyet. - Helló, Fekete Lovag ! - Szia, Márti... - feleltem, mert kedvesnek akartam látszani. - Mi járatban ? - fékezett egy pillanatra mellettem. - Téged kereslek. Beszélhetnénk kicsit ? Azonnal megállt. A kezében hozott tálcát leengedte a combja mellé, és apró mozdulatokkal, ritmikusan oda-odapattintotta a lábához. Az arcomat fürkészte. - Hallgatlak... - érdeklődött a hangjával. Látszott rajta, hogy legfeljebb egy percem van, azután otthagy. Ki kellett találnom valamit, ami azonnal hat. - Emlékszel rám ? Pár napja ott ültünk a... barátnőmmel, és B-52 sorokat ittunk, rém rövid idő alatt... - fürkészőleg néztem a szemébe, miközben Toldi Miklósként mutattam a távoli asztal felé, ahol a tetthelyünk volt akkor éjjel. - Ühümmm..., nem lehetett elfelejteni, ahogy faltátok egymást - mosolyodott el végre. Jól van, gondoltam, a fele már megvan. De most jön a lényeg ! - A barátnőm... hogy is mondjam... - itt kissé tágabbra nyitotta a szemét - ne értsd félre kérlek... szóval az van, hogy megkívánt... Téged. - kint volt végre ! A szája résnyire kinyílt, ahogy befejeztem. Nem Ő nyitotta ki, hanem csak úgy lenyílt, magától. - ... és, mi tagadás én is... - toldottam meg egy személyes üzenettel. Na, itt visszacsukódott, és nem magától, mert szemvillanás alatt maga csukta be. Kész... gondoltam, itt most jön egy pofon, aztán kidobat. Becsuktam a szemem, nem akartam látni is, ami jön. A zene jó ritmust adott, tetszett is, de hol marad a kiabálás ? A szitok ? A felháborodás ? Semmi nem történt. Már majdnem kinyitottam a szemem, amikor puha ajkak érintették meg a számat. Összerezzentem a váratlanságtól. Az arca éppen visszahúzódott az enyémtől, mikor kinyíltak a szemeim. Tágra. Nagyon, de nagyon tágra ! Se mosoly, se szöveg nem jött tőle, csak odébb libbent mellőlem a tálcájával imbolyogva, és amikor elérte a pult végét visszanézett. - Záróra után várj meg. - azzal eltűnt az asztalok közötti félhomályban. Ledermedtem. Mi volt ez...? Álom, vagy .... valóság ? Hol vagyok ? Milyen évet írunk ? Cikáztak a gondolatok, érzések a fejemben, vad táncokat járva, egymást kergetve. Hátra se mertem nézni, csak lecsúsztam észrevétlen a bárszékről, és valahogy kijutottam az utcára, a Bár elé. Taxik soroztak lassú ütemben mellettem, leintettem az egyiket. A Duna Parkba, a kedvenc helyünkre hajtattam magam, mert az reggel négykor zárt, és ott vacsoráztam, meg ittam egyik koktélt a másik után, hogy valahogy fel tudjam oldani azt az izgalommal vegyes döbbenetet, ami a hihetetlen eset után keletkezett bennem, mint Hirosima felett az atomfelhő. Szédítő ! Szédítő ! Csak ezt zakatolta a fejem, megállás nélkül. A zárás már egy új taxiban ért, ami mackósan haladt a Doblo, az "Elképesztő tanya" felé, ahogy aznap este elneveztem magamban. Már ott állt a sarkon. Leállítottam a sofőrt, és kiszóltam Neki. Jött. Beült mellém, fázósan a hidegtől. A sötétben csak annyit láttam, hogy harisnya van rajta, meg valami szoknya féle. Erős "bárszag" áradt belőle, némi halvány, kellemes parfümillattal vegyítve. Kérdőn néztem rá, és egy szót se tudtam kinyögni. - Wesselényi 27 - mondta álmosan, és hátradőlt. Behunyt szemmel hátravetette a fejét, és azt hittem rögvest elaludt. De nem, mert egyszer csak oldalra fordította a fejét, rám nézett, de most már nem volt álmos a tekintete. - Mit is mondtál pontosan az előbb ? - kérdezte lassan, tagoltan, mintha a hülye kisöccséhez beszélne. Jézusom, gondoltam, ennek kiesett az elmúlt 7 óra. Súlyos agykárosodást idéztem elő nála azzal az egyetlen, ártatlannak tűnő kérdésemmel. Illetve amit utána még mondtam. Éreztem, hogy nem kellett volna... De, hát, ez a nap már csak ilyen, nincs mit tenni. - ...hogy odavan érted a barátnőm, meg én is. És hogy lenne-e kedved hozzánk, mert... Nem tudtam befejezni, amit akartam, mert hirtelen felült, átfogta a fejem a két tenyerével, odahúzta számat a szájához, és elkezdett játszani velem. Olyan nedves volt a szája, és olyan puhán járta be vele az enyémet, hogy elállt a lélegzetem. Simogatott vele, körbenyalt, beszívta az ajkam, aztán kinyitotta a nyelvével a szám, becsúsztatta rajta, körözött lágyan bennem, aztán végignyalta a fogaim, és amikor a szájpadlásomhoz ért elernyedtem, de majd szétrepedt a nadrágom eleje.... és akkor, mikor azt hittem több meglepetés már nem érhet, belémmarkolt ott lent. Erősen, ellentmondást nem tűrően. Összeszorította a tenyerével, aztán elengedte, majd megint szorította. Szinte pumpálta benne a véremet. Már épp elindultak a hangyák a tarkómban, amikor az egészet hirtelen abbahagyta, és visszacsomagolta magát tetszhalottba, mint az elején. A kocsi lassan fékezett, Ő kikászálódott mellőlem, és mielőtt becsapta volna az ajtót még rátámaszkodva benézett rám. - Kedd esete tízkor vegyél fel az Operánál. - azzal otthagyott. A taxis belemerevedett a visszapillantó tükrébe, úgy kellett szólnom, hogy mehetünk. Én meg hazáig ziháltam a hátsó ülésen magamban, és Márta csókjával a számon... illetve számban... vagyis a fene tudja hova jutott be egy perc alatt ez a ..... ** jó kis csaj.