A második találkozásunkat a szaunába szerveztük. Ahogy közeledek a megbeszélt helyhez, látom, hogy már ott van. Vadítóan néz ki. Fekete nadrág, kék ing, aminek a legfölső gombja izgatóan szabadon hagyja a nyakát, és kiemeli tengerkék szemét. Rajtafelejtem a szemem, de aztán sietek tovább... Lassan sétálgat. Ahogy meglát engem, mosolyog. Fura ez a mosoly, szinte delejes. Még soha nem láttam ilyennek az arcát. Éppen magyaráznám, hogy miért késtem, de „Csitt-et” int a kezével, majd egy puha puszit ad alsó ajkamra és átölel. Jólesik a közelsége. Érzem az illatát. Ez így most nagyon jó. Nem akarom, hogy elengedjen. Kell ez most nekem. Átkarol, így megyünk be az ajtón, egyenesen a recepciósig. Mondjuk, hogy mi vagyunk a 8-órás vendégek. A szauna már be van fűtve, minden elő van készítve. Csupán az öltözővel akad egy kis gondunk. Csak egy öltöző van. Kicsit megijedek, hogy előtte kell átöltöznöm. De látva zavaromat, felajánlja, hogy menjek előbb én. Megkönnyebbülök. Lassan vetkőzök odabenn. Jó meleg van itt. A hideg zuhany után kezdek felmelegedni. Van egy tükör az egyik falon. Meztelenül megnézegetem benne magam. És akkor meglátom őt a tükörben. Nem zártam be rendesen az ajtót. Megdermedek, ahogy látom, hogy engem figyel, szinte perzsel a tekintete. Nem kényelmetlen, és nem is zavar, csak fura. Nagyon fura. Nem tudom, mit is kellene csinálni. Valamiért elvetem azt az ötletet, hogy becsukjam az ajtót. Inkább lassan megfordulok. Kinyitom az ajtót, éppen csak annyira, hogy csak ő láthasson be. Látom a meglepettséget az arcán. De látom az előbbi mosolyt is. A szemembe néz, gondolom azt szeretné tudni, hogy most mi legyen. - Gyere be! Már úgyis láttál mindent…- mondom. És tényleg nincs már mit takargatnom előtte. Belép a fülkébe. Bezárom az ajtót, immár rendesen. Megállok az egyik fal mellett. - Vetközhetsz- mosolygok, és közben nekidőlök a falnak. De nem számítottam rá, hogy ilyen hideg. Önkéntelenül is ellököm magam a faltól. De nagyon kicsi ez az öltöző. Hozzáérek. Még minden rajta van, de érzem, hogy érez engem. Visszadőlök a falnak. Már nem olyan hideg. Ő pedig lassan elkezd vetkőzni. Kigombolja az inge második gombját, de aztán megáll a keze. - Segítenél? - kérdi, és lassan megfordul. Én még mindig meztelen vagyok, de nem zavar. Valahogy izgató ott állni előtte mesztelenül. Meglepett a kérdés, de nagyon szívesen segítek neki. Kezdem kigombolni a többi gombot. Érzem, ahogy a gyomrom mélyéről elindul valami nagyon jó érzés, megborzongok, libabőr fut át a testemen. Sorra gombolom a gombokat. Ő mint akit megbabonáztam, csak áll, nem mozdult. Végig kigomboltam az inget. Benyúlok alá, és lassan letolom a válláról. Most érek hozzá először a bőréhez, ujjaim alatt égett, szinte lángra gyúlt a bőre, és az érzés, hogy lágyan rásimítom a kezem, végigsimítva a karját és kézét is. Ahogy teltek a másodpercek, minden erejét és önuralmát össze kellett szedni ahoz, hogy kontrollálni tudja, éledező..... érdeklődését. Hallom, ahogy gyorsul a lélegzése. Az enyém sem különben. Az ing leesett a földre. Lehajolok érte. De közben a mellem hozzáér a kezéhez. Véletlen érintés, de nagyon tetszik. Aztán kezdem az övénél. Lassan kikapcsolom. De még mielőtt elkezdeném a nadrágját is kigombolni, megsimítom a hasát. Ismerkedek a bőrével. Nem ellenkezik. Érzem, ahogy megremeg egy kicsit a kezem alatt. Pedig lassan simogatom. Semmi hirtelen mozdulat. Egyikünk sem akarja elrontani ezt a pillanatot. Egyre melegebb van az öltözőben. El kezdem kigombolni a nadrágját. Lassan egymás után minden gombot. Minden egyes gomb, lépésről lépésre söpri el a szemérmességünket. Nincs rajta alsónadrág! Ez meglepett. Ki van gombolva az összes gomb, de még mindig rajta van. De már most látom, hogy a látványom megtette a hatását. Közelebb lépek, hogy a derekánál meg tudjam fogni a nadrágot. Közel kerülök hozzá. Körülbelül egy magasságban vagyok vele. Érzem, ahogy a mellem hozzáér a mellkasához, kemény bimbóim a bőrét karcolják, ingerlik. Lassan elkezdem letolni a nadrágot. Arcom az arca előtt van. Szinte a szájából veszem a levegőt. Szükségem is van rá, hiszen elakad a lélegzetem, amikor megérzem a combomon, hogy mit is szabadítottam ki börtönéből. Lecsúszott a nadrágja is. Most már semmi nincs rajta se. Olyan mesztelen, mint én vagyok. Ott állunk. Csak álltunk mozdulatlan egymással szemben. Én néztem őt, ő nézett engem. Perzselte a bőrömet a tekintete. Olyan erővel tört rám a vágy, hogy megszédültem egy pillanatra. Hihetetlen volt, a testem remegett, az ujjam bizsergett, a szemem rászegeződött, az a mágneses vonzás, pedig taszított felé, mégsem mozdulok. Pedig nagyon szeretném megcsókolni. Centikre vagyok a szájától. De csak a szemét nézem. Megbabonázott a szeme. Égek a vágytól. Kell nekem ez a férfi! Megcsókolom- határozom el, de....