Nappal még szinte nyári meleg volt, de estefelé már csípőssé vált a levegő. Az őszi szél finoman vetkőztette az útszéli fákat. Viktória egyedül sétált a kihalt, ismeretlen utcán, bele rúgva egy-egy lába elé hulló levélbe. Dobhártyaszaggatóan szólt a zene az egyetemi diszkóban. – ahová hirtelen ötlettől vezérelve belépett. Villóztak a fények a bárpulton is, amely mellett Viktória megállt. A piros miniszoknya és a fekete pulóver kiemelte karcsú alakját. Kért egy whiskyt és bámulta a hullámzó, őrjöngő tömeget. Néha-néha szájához emelte a poharat. Egy idő múlva a szeme sarkából látta, hogy egy magas, jóképű sűrűn rá-rá pillant. Figyeli. Vikinek is megakadt a szeme a pasin. Régóta nem volt barátja. Ebben az új városban nem is tudta mikor akad. Hiszen barátai sincsenek itt. Mindenki ismeretlen. Az utolsó kortynál a magas jóképű mellé lépett és megszólította. – Egyedül vagy? – kérdezte a férfi. – Igen – válaszolt a lány – Egyedül! Csak beugrottam egy kicsit körülnézni. Pár napja lakom a kollégiumban, most kezdem a jogi egyetemet. Illetve holnap kezdődik. Nem vagyok ismerős a városban. Talán te is egyetemre jársz – kérdezett vissza. – Igen, tulajdonképpen én is az egyetemre járok – hangzott a válasz egy furcsa kis mosoly kíséretében. A szakállas elmondta, hogy ő is csak beugrott egy italra. Meg azt is, hogy itt lakik nem messze. – Meghívhatlak hozzám? – kérdezte egy kis idő múlva. Van nekem is egy üveg whiskym otthon. Szívesen megkínálnálak. – Jóképűnek és szimpatikusnak tűnik a srác, és végül is mit veszíthetek? Itt úgysem tudok mást tenni. Legfeljebb lesz egy jó estém. Holnap úgyis kezdődik az egyetem. – morfondírozott magában Viki miközben kellemes bizsergést érzett belül. Eljátszadozott a gondolattal, (fejében be-bevillantak helyzetek és pozitúrák) – végül igen mondott. Pár perces taxizás után egy családi ház előtt szálltak ki a kocsiból. A srác előre ment. A lány egy igen jó ízléssel berendezett kis legénylakásban találta magát, ami azonnal elnyerte a tetszését a tulajjal egyetemben. A fiú kiment italért, de a küszöbről még visszakiáltott: – Csinálj valami zenét! Mire Viktória elvégezte a feladatot, már az asztalon volt a tálca, a whiskysüveg és a két pohár. – Üdvözöllek nálam! – töltött a pasi – egyébként Péternek hívnak. És téged? – Engem egyébként Viktóriának, Vikinek – nevetett a lány, kivillantva hófehér fogait. – Akkor győzelem! – villant össze a két szempár és koccant össze a két pohár. Most néztek először egymás szemébe. A lány szeme sötétbarna volt, a fiúé kék. Viktória még sohasem látott ilyen tiszta kék szemeket. Szinte megbabonázva nézte. Az utcai zajokról nem vettek tudomást. Valahol az éjszakában egy kutya ugatása hallatszott. Beszélgettek. Már félig volt az üveg, amikor a férfi lassan simogatni kezdte a lány haját, az arcát kezébe fogta és lágyan megcsókolta. Viki hagyta, hogy a férfi nyelve lágy kutató mozgással körbejárta szája minden szegletét, és amikor a nyelve másodszor is végigsiklott fogain, visszacsókolt. A meglepetés erejével hatott rá az érzés, amely a csókolózással hatalmába kerítette. Egyre vadabbul csókolták egymást. Bár nem volt túlfűtött a lakás, a fiú inge rátapadt az izzadságtól a hátára és Viktória is úgy érezte, hogy rettenetesen meleg van. Lihegve dőltek el a pamlagon. Péter, miközben még mindig csókolta a lányt, kezével lassú, de határozott mozdulatokkal vetkőztette, hagyva, hogy a másik segítsen a cipzár okozta apró probléma megoldásában. A férfit már közösen szabadították meg a ruhaneműitől, s pillanatokon belül egyetlen ruhadarab sem állt már útjában a simogató kezeknek és a csókoknak. Megmutatom a fürdőszobát! – felkiáltással Péter karjába kapta a lányt, és csak a kád előtt állította talpra. Habfürdőt öntöttek a kádba és megengedték a vizet. Péter visszalépett a szobába a poharakért. Egy hajtásra itták ki az italt és szájuk ismét egymásra talált. Addig sem hagyták abba, míg a kádba léptek. A kellemes, langyos víz simogatta, ölelte őket. Viki keze végigfutott a fiú izmos vállán, majd a gerincén keresztül lefelé a derekára, s elől megakadt az igencsak megtermett péniszen. Lassú masszírozó mozdulatokkal simogatta, érezve, hogy ágaskodik egyre jobban. A fiú finom harapdálásokkal és apró nyelvmozgásokkal ,,ismerkedett” Viki mellével, akit ettől eddig soha nem érzett, kéjes érzés töltött el. Péter farkát még mindig fogva tartva suttogta: – Menjünk a hálószobába! Az ágyterítőt a földre hajították, és úgy, ahogy voltak, vizesen huppantak az ágyba. Kezük fáradhatatlanul, ismerkedett a másik testével. Csókolózásuk intenzitása fokozódott, s egy kívülállónak már szinte egymás marcangolásának tűnhetett. Egy pillanatig megálltak és Péter ekkor teljesen más ütemet felvéve, egészen lassan kezdett újraismerkedni a hanyatt fekvő lány testével. Az arcával, a melleivel, a hasával, végig a lábujjáig és vissza, érezve, hogy fokozódik a lányban az izgalom. Két kezével finoman széthúzta a lány nagyajkait és megkereste a csiklóját. Lassú, körkörös mozgással puszilgatni kezdte, ami egyre jobban kiemelkedett az ajkak közül. Viki torkán szaggatott, hörgő hangok törtek fel, s meg-meg rándult egész teste, amikor Péter nyelve beljebb csúszott. A fiú az ujjai is egyre gyorsabbak lettek. A lány már hánykolódott a kéjtől, rángatózott a teste, kapkodta a levegőt. Tudta, hogy pillanatokon belül el fog élvezni. Körmei belemélyedtek a férfi hátába. Elöntötte a forróság, izmai összerándultak és Péter érezte, ahogy nyelve alatt rángatózik a klitorisz. Nyelvét rászorította a ,,kis szívre” élvezve annak csatakos lüktetését. Viki még mindig görcsösen kapaszkodott a pasi hátába, apró borzongások rázkódtatták testét és aléltan suttogta: – Csodálatos volt! Lágyan összebújva pihegtek. A lány azonban nem sokáig pihent ebben a kellemes lebegésben. Kibontakozott az ölelésből és a fiú lábai közé furakodva szájába vette annak ékességét, amely ismét keményedett, telítődött vérrel és már kitöltötte az egész száját. Le-föl mozgatta ajkait, s a makkhoz érve aprókat szívott rajta, miközben nyelve fáradhatatlanul dolgozott. Kezével a heréket simogatta és élvezte, amikor a keze a szőrös farpofákhoz siklott. Ujja lázas keresésbe fogott, s hogy nem volt hasztalan a kutatás, azt szinte azonnal lemérhette. Péter arca szinte eltorzult a gyönyörtől, testén görcsös hullámok futotta végig, s egyre jobban nyögdécselt. – Atyaúristen, de jó veled! Nem bírom tovább – hörögte, és Viki szája tele lett a langyos spermával. A lány finomabban kezdte mozgatni ajkait és nyelvét, amíg a pénisz teljesen meg nem nyugodott. Lágy csókban forrtak össze. Viktória letérdelt az ágyon, fejét a párnára fektette, miközben Péter a vesszejére és ujjára is téve a síkosítóból, utóbbival lassan, behatolt a ,,szűzföldre”. – Eszméletlen jó – hallatszott a lány sóhajtása. Péter ujja már a lehető legmélyebben csúszott és érezte, hogy kezd lazulni az izomgyűrű. Ekkor kihúzta, és óvatosan a farkát helyezte a hátsó bejárathoz. Lassú, de határozott mozdulatokkal próbált egyre beljebb jutni. Majd egy erőteljes lökéssel tövig nyomta. Sokkal jobban szorította az ,,új fészek” mint azt a hagyományos módnál megszokta. Érezte, hogy viharos gyorsasággal fog a csúcsra jutni. Vikinek is izgalmas volt, megállás nélkül mozgott, élvezte, ahogy a férfi belé hatolt. Szívéig érezte a lüktetést. Péter közben folyamatosan simogatta. A lány úgy érezte, hogy teste már nem övé, a teste már egy hangszer, amelyen most Péter játszik és csal ki belőle mennyei muzsikát. Közösen élvezték a koncertet. Viktória pillanatok alatt eljutott a csúcsra. A végén már őrjöngött a kéjtől, kontrollját vesztve, sikoltozott. – Még, még Péter! Mozogj még, megőrjítesz! Eszméletlen jó! Nagyon jó veled! A fiú megpróbálta visszatartani magát, de amikor Vikit már harmadszor is eljuttatta az orgazmusig, ő is érezte, hogy szétrobban a világegyetem. Megsemmisülve omoltak egymásra. Mély álomba zuhantak. Reggel Viki egy pár sort talált egy papírfecnire írva az asztalon: „A lakást zárd be, és a kulcsot dobd a postaládába. Szia, Péter.” Össze-vissza jártak a gondolatok a fejében, de nem volt ideje a rendezésükre. Rohannia kellett, taxival vitette magát a kollégiumba. Gyorsan letusolt és átöltözött. Magára rángatta a farmernadrágját, haját lófarokba kötötte. Még a portásnak sem köszönt. Csak rohant. Nem akart az első óráról elkésni. Az utcán ismét leintett egy taxit. Így sikerül időben az egyetem épülete elé érnie. A teremben már bent voltak a többiek. Körül sem nézett. Gyorsan leült a legelső üres székre és kutatni kezdett a táskájában egy füzet után. Hallotta, hogy valaki bejön a terembe. Felpillantott a katedrára és elállt a lélegzete. – Jó napot kívánok! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam – szólt egy ismert hang – Péter tanársegéd vagyok, a római jogot fogom Önöknek előadni az első félévben – mondta cinkos kacsintást vetve Viki felé.