Reggeli után picit fáradtan indultak a kis ház felé, hogy összepakolják cuccaikat. Tudták, hamarosan búcsúzniuk kell, s ez árnyékként követte őket egy darabig. Valahogy nehéz pillanatok ezek, még akkor is ha pontosan tudják a kapcsolatuk pár boldog, felszabadult órából áll csupán, mit önző módon az egyhangú életükből, a kapcsolat elején még csak ki tudnak tépni, de ahogy mélyülnek az érzelmek átveszi az akaratuk és készteti minél több tudásra őket. Meg kell birkózni azokkal a gondolatokkal, hogy korlátok között mozoghat a kapcsolatuk és ez nem mindig könnyű, mikor oly jól érzi magát két ember akik nem szerethetik egymást szabadon. Most nem volt itt az ideje a nevetésnek, ki ki a bensőjében birkózott az érzelmeivel és ahogy pakolászás közben egymáshoz értek, néma simogatások, egy egy kimondatlan vigasz ölelés, nyugtató csók kísérte mozdulataikat. A férfi vett egy nagy levegőt és ölelő karjaiba vonta a nőt. -Mehetünk édibédi? - kérdezte lágy hangon. -Mehetünk! - válaszolta a nő, és kisétáltak a parkolóba. Bepakoltak kocsijukba és elindultak. A nő követte a férfit, volt még idejük, ezért úgy tervezték, sétálnak a közelben egy kellemes kis helyen, a természet lágy ölén, ahol madárcsicsergés kíséri őket, kéz a kézbe, napsütéses időben. A romantikus helyzetet végül egy padon ülve, szorosan egymáshoz bújva élvezték tovább. A simogatások és érintések, éreztették, hogy már most hiányozni fognak egymásnak, hogy az a pár óra amiben olyan nagyon jól érezték magukat, szinte semmi ahhoz képest amennyire vágynak igazából. A nő kicsit csendesebb volt de a férfi segítette a helyzet adta fájó érzéseit enyhíteni. Végig ölelő karjaiba zárta, belecsókolt hajába, szinte beletemette száját abba a hajzuhatagba amit annyira imádott, és ezek az érintések csendesítették a nő szívében feltörni és kibontakozni vágyó érzéseit. Aki volt szerelmes az tudja mit él meg ilyenkor magában, és bár a szerelem még csak selyem fátyolként kezdett lengedezni körülöttük, tudták mi fog következni. Ahogy ott ültek összekapaszkodva, hirtelen zord és sötét felhők kezdtek tornyosulni fejük felett, a nő javasolta menjenek vissza a kocsikhoz mielőtt megáznak, s mire visszaértek ép leszakadt az ég ismét, de őket nem zavarta, már biztonságban voltak az eső elől és a szívük is egymás karjaiban. A nő érezte, nem csak a villám dörög az égen, hanem a szerelmes szíve is a férfiért. Azt érezte, hogy a férfi még nem szerelmes de tudta, ez már csak idő kérdése. Az a figyelem, törődés, kényeztetés amiben része lehetett, már addig is túlmutatott sokféle szeretői kapcsolatban megélteken. A hiány előszele mely simogatta érzékeit, gyorsan szerte foszlottak amint a férfi érzéki érintéseivel kezdte cirógatni. Se az idő, se a helyszín nem volt alkalmas mélyreható dolgokhoz, de két ember akik vágynak egymásra azért meg találják a módját, hogy apró érintésekkel éltessék a másikban a tűzet. Ez az apró tűz egy arra alkalmas pillanatban popsiba harapás formájában került felszínre, mikor egy óvatlan mozdulat során, a nő előrehajolt az ablakot leengedni, a férfi gondolkodás nélkül nyúlt a nő után, ami ínyére volt a nőnek, és élvezte ahogy a férfi ajkai simogatják, fogai finoman karistolják bőrét. A férfi imádja, hogy a nő ilyen buja bestia és egyre jobban kezd belemelegedni az érzésbe, hogy szabadon és önfeledten adja ki vágyait. Miután erre itt nem volt lehetőség, már a tudat is gyönyör, hiszen ami a fejben indul el abból lesz a valóság is, ezzel pontosan tudatában volt a nő, és mikor elérkezett a búcsú pillanata, az üröm mellé még is csak öröm párosult. Nagy nehezen elindultak visszafelé a való világukba, a megszokott életükbe, ahol nem sok izgalom várt rájuk. Minden izgalom ami az életükben volt az az amit a másikuk személye, vágyai belevittek, és az milyen édes izgalom. Fájó de mézédes ez tagadhatatlan. Út közben még tudtak beszélni kicsit, a nap hátralévő részében érezték az éjszakai nem alvás és a sok szex okozta kellemes kimerültséget, amit persze otthon leplezni kellett. Egy biztos, az esti búcsúzás után nem volt szükség altatóra, boldog vágyódás kísérte őket álomországba és a folytatás öröme.