A csodálatos pillanatokat követően azok a kis pillangók egyre többen lettek és hevesebb szárnycsapásokkal csiklandozták a nő bensőjét. A szerelem úgy fejlődik ki, mint ahogy a lárvából egyszer csak egy gyönyörű, színes pillangó bontja szárnyait. Bizonyára a költők is ezért választják hasonlatul ezt a folyamatot. Lassan de biztosan kel életre, változik át, lesz egyre nagyobbá és színesebbé. A nő még sosem érzett életében ilyen feltétel nélküli bizalmat egy férfi iránt sem. Egy másodpercig sem gondolta, hogy kedvese érzései, gondolatai vagy szavai nem igazak, talán ezért is hagyta szárnyalni a lelkét. Átadta magát a férfinek testileg, lelkileg egyaránt, nem talált egy intő jelet sem, hogy kételkedjen kapcsolatukban, hiszen annyira egy hullám hosszon voltak amit talán csak kevesen élnek át egész életük folyamán, van aki sosem részesül ilyen érzésben, mint ahogy a szerelem is sokféle, de csak egy igazi van, ami azért igazi, mert nem ér véget soha. A napok teltek, az érzelmek fokozódtak, a nő érezte a férfiben is életre keltek azok a kis huncut pillangók. Érezhetőek voltak az üzeneteiben megbújó szavakban, a hangján mikor beszéltek, melyek egyre simogatóbbá, féltőbbé váltak. A nőt végtelen boldogság vette körbe, kezdte hinni ez a férfi valóban olyan amilyenre vágyott, amit a saját kis tündérmeséjébe leírt. Hihetetlennek tűnt, még is igaznak hatott és mikor erre gondolt mosoly húzta ajkait két irányba. 1 héttel az első közös éjszakájukat követően a nő több ezer kilométerre utazott. Bizonytalan volt mikor, hogyan tudnak majd kommunikálni, de ígéretet tett, minden pillanatban keresni fogja a férfit amikor csak módja lesz rá, és bár várta ezt az utazást mikor még nem ismerte a férfit, most azonban kissé keserédesnek hatott ilyen távolra menni a férfitől. A reptereken lévő wifi elérhetetlen volt, egy csomagvesztés miatt az egész csapat ott rostokolt jó ideig, majd a protokollt követően a reptér épületéből kilépve a nőt megcsapta Kairó valóban egyedi, forró szeles levegője, amibe a kelet minden szaga és illata keveredve simogatta a bőrét. Késő este érkezett meg a szállodába ahol első dolga a kommunikációs lehetőség keresése lett. Az étteremben talált egy igen gyenge jelet, ami egyetlen emailre volt elegendő. Tudatta a férfit, megérkezett, minden rendben csak hiányzik neki. Másnap egész napos túrán vett részt, próbálta jól érezni magát, de a férfi folyamatosan ott motoszkált a fejében. Minden selfie neki készült, hogy majd ha lehetősége lesz rá elküldhesse neki. Késő délután, újra a reptéren volt, a helyi járatot várva, fáradtan mégis rég nem érzett boldogságban telt a végtelenül hosszúnak tűnő idő. Szeretett volna már pihenni és hallani a férfi felől, de este 10 után indult a repülője, így csak éjfél körül sikerült megérkeznie a szállodába. Amint kiszállt a kocsiból, a recepcióhoz sietett, üdvözlés után egy kérdése volt a fiatalemberhez. - Mi a wifi jelszó? - a recepciós döbbenetében csak rámutatott a pult végén lévő tabletre amin ott állt feketén fehéren az a kis számsor, mely bejárat volt a világhálóba. A nő már rögzítette is a számokat telefonjába és végre megnyugodott, mert tudta, innentől fogva tudni fog kommunikálni a megszokott módon, még ilyen messziről is. Miközben gondolataiban türelmetlenül várta a reggelt, szép lassan győzött a fáradtság és mély álomba zuhant. Ébredés után, ahogy szemei kezdték megszokni a napsugarak erős fényét kiment az erkélyre. Az éjjel semmit nem lehetett látni csak a csöndes utcát, ahol olykor egy egy taxi cikázott. Most viszont látta a gyönyörű kék vizet, melyen számtalan hajó ringatózott ahogy a hullámok csendesen a part felé csapódtak. Szippantott egy mélyet a levegőből, elmosolyodott és a férfire gondolt, bár itt lenne vele, s bár fizikailag nem volt, még is úgy érezte vele van, a szívében, a lelkében, a zsigereiben. Ahogy az erkélyen állt álmos szemekkel, szerelmes szívével, az ágytól összeborzolt sörényével amit a meleg szél még jobban összezilált, eszébe jutott, 9 napja ugyan így állt a férfi előtt. A jó reggelt szelfihez ideális volt ez a kép, és reggelizés közben, egyszer csak befutott a várva várt viber hangjelzés. A nő még ennyire talán sosem örült hangnak mint most. Nagyon hosszúnak tűnt ez a 28-30 óra ami alatt csak részlegesen tudtak kommunikálni egymással, mostantól viszont az esti csevegések visszakerülnek a megszokott kerékvágásba, nappal csak ha program lesz, az időre kell nélkülözniük egymást. Tagadhatatlanul nagyon szorosra fűzték egymás között a szálakat, elkényeztették egymást a figyelmükkel, törődésükkel minden formában. Egy pici is ami eltér a megszokottól aggodalomra adhat okot, ép ezért nem csak figyelnek a részletekre, hanem vigyáznak is egymásra, és a kapcsolatukra. Nagy volt a boldogság, a nő beszámolt merre járt, mi történt, elhalmozta a férfit képekkel. Megnyugodott a lelke, hogy ha távol is vannak egymástól, legalább már tudnak gond nélkül írni egymásnak. Még telefonon is beszéltek egyszer egyszer, de elég rossz és ingadozó volt a hálózat így nehézkesen ment, mégis melegség volt hallani a férfi hangját. Azt a simogató, ölelő hangot, ami oly kedves volt a nő számára. Így teltek a napok, míg nem, a nem túl tökéletes internet kapcsolatnak, azaz a technika ördögének köszönhetően sikerült egy kis félreérthető helyzetet teremteni. A megismerkedésük másnapján a nő hibernálta oldalát, nem volt jelentősége ezért menet közben meg is feledkezett róla, hogy akár törölhetné is magát az oldalról. És ott messze, a medence partján egy napágyon fekve, miközben élvezte a meleg szellőt, eszébe jutott, meglepi a férfit és végleg lezárja jelenlétét a viszonyon. Lefotózta neki a jóváhagyást a törlésről, amit el is küldött a férfinek későbbi beszélgetésükkor, de csak másnap a félreértéskor derült ki, hogy a kép nem ért célt, csak a szó. Másnap ugyanis arról beszélgettek, hogy hiába látták 8 ezren, amiből 800-n kedvelték is, ha ebből csupán 1 olyan férfi volt akiben meg volt mind az amire a nő vágyott egy szeretői kapcsolatban. Ezt is lefotózta még mielőtt törölte volna oldalát. A galiba ezzel a képpel kezdődött, ugyanis ez megérkezett a címzetthez. A férfi viszont nem értette, ha a nő törölte magát, akkor most miért mutatja ezt a képet neki. Ez a gondolat mérgezni kezdte a többit, ami ilyen helyzetben féltékenységre ad okot. A nő érezte, hogy valami baj van, puhatolózni kezdett, mire a férfiből kibukott mi zavarja. Elsőre a nő nem értette, hiszen tiszta lapokkal játszott, örömet akart szerezni a férfinek s most úgy érezte galiba van belőle. Nehéz írásban kitisztázni félreértéseket de a nő visszakereste üzeneteit, és látta, bizony azok nem értek akkor célt, mikor elküldte őket, ergo úgy tűnt mintha nem is törölte volna magát miközben ezt állította. Szerencsére igaz szavait dátummal is, fényképpel is tudta igazolni, kiderült a turpisság a félreértés oka. Sikerült tisztázni és a helyére tenni a dolgokat, de rossz volt érezni a megbántódást, kételyt, mert ahogy figyeltek egymásra, abba nem fér el ilyen érzés. Azt adták a másiknak amire egyikük vágyott és fordítva, s igyekeztek nem bántani olyannal amit maguk sem szeretnének érezni. Ugyan akkor a legnagyobb odafigyelés mellett is lehetnek külső tényezők ami miatt másnak gondolja az ember mint az valójában van. A férfi megnyugodott, így a nő is, hogy sikerült a férfit megnyugtatnia. Oly nehezen talált rá a férfi, hogy eszében se volt kockára tenni a kapcsolatukat. Már csak 3 nap és a nő újra otthon lesz. Nehezen múlt el az az egy hét, de lassacskán újra szombat lett. Reggel korán kelt, a bőröndök előző este óta indulásra készen álltak, csak felkapta őket, s mire a szálloda recepciójához ért már meg is érkezett a kocsi érte, ami a reptérre vitte. Előbb Kairóba repült, majd átszállással Budapestre. Amint megérkezett, első dolga volt a férfinek jelezni. Alig várta a másnapot, mikor végre beszélhet is vele. Este a megszokott csevegés nem maradhatott el, 3 nap múlva pedig újra találkozhattak a megszokott kis búvóhelyükön.