A búcsúzást követően, mint mindig végig beszélték a hazafelé vezető utat, de amíg a kocsik előre haladtak, addig a szívek húztak visszafelé egymáshoz. Az első éjjel a férfi nélkül mindig nagyon nehéz, annyi jó után se egy csók, se egy ölelés, se a másik testének melege, pulzálása, se a félálomban érzékelt szuszogása, amitől mosolyra húzódik a száj. Ezek mind mind sajgón tudnak hiányozni. A karácsonyi ajándékba kapott plüss kutyát ölelgetve, a nő elmosolyodott magában, jó érzés volt arcát a puhaságba temetni és egy mély sóhajjal kedvesére gondolni. Szerencsére az ünnepek gyorsan és a körülményekhez képest zökkenő mentesen teltek. Szerettek volna találkozni, azonban egy betegség gátat szabott nekik. Minden akadály ellenére, kialakítottak egy második életet maguknak, amiben igazából csak ők léteznek, és az pont elég is, hiszen csak úgy lehet kiszakadni a mindennapok monoton világából, ha semmi külső tényezőt nem engednek be a kapcsolatukba. Igen ám, de vannak helyzetek amik olykor csak csak próbálnak betörni abba a nyugalomba amire olyan nagyon vigyáznak. Ez a helyzet, a férfi ex szeretőjének volt köszönhető, aki 1 év után valami varázslatos oknál fogva úgy gondolta, megbocsájtást kap és visszatérhet a férfihez. A telefonos zaklatások odáig jutottak, hogy a nő tanácsolta beszéljen vele, mert addig úgy sem nyugszik. A férfi el is mondta exének, hogy ő semmit nem akar, lezárta, tegye ő is azt, mire sírás, könyörgés, lelki ráhatás, persze azt nem mondhatta neki "van valakim akit szeretek, de ha nem lenne sem kellenél" csak próbálta magáról lebeszélni szép szóval, úriember módjára. Az a nő viszont nem igazán akart belenyugodni a ténybe, miszerint a férfinek ő már nem kell, és mint minden az életben ez is csak megoldódott, persze nem úgy, ahogy gondolta. A technika ördöge bekavart és mert nem volt más lehetőség, az érthetetlen és levakarhatatlan ex, aki képes volt minden látszat női tartását levetni, meghunyászkodni a férfinek, bizony feláldozható szerepet kapott. Az egyik ember szerencséje a másik szerencsétlensége, bár ha nem erőszakoskodott volna akkor ez sem így történt volna. A férfinek és feleségének közös emailje van, a feleség pedig egyik nap nézegetve az értesítéseket szembesült vele, hogy montázst állított össze a képekből szeretett google-k. Az internet varázslatos világába minden kép ami telefonnal készül bizony bekerül egy fotómappába, köszönhető az összehangolt rendszereknek, s ezeket a képeket jobbá konfigurálják, netán montázsokat készít belőlük magától s ajánlja fel, hogy nézd csak, milyen klasszakat csináltunk neked! A szerencse a szerencsétlenségben, hogy semmi extrém, vagy ponrnográf kép nem volt, csak ölelkezős képek montázsa, amit a férfi felesége, kíváncsiságból mint hírlevél megnézett, szerencsére a pikáns jelenetek addigra törlésre kerültek. Leleményes az ember, s a férfi rögtön védekezni tudott, hogy az exe zaklatja, arról ugyanis a felesége még régen tudomást szerzett, és a nő mint ismerős került a képbe, hogy a fotók segítségével az ex szeretőt le tudja szerelni a férfi. Nem egyszerű a történet, még is hihető volt, vagy a feleség el akarta hinni, netán a már ismerős nőre fókuszálva kevésbé volt lényeges a képen szereplő, a lényeg, hogy a feleség találkozni akart személyesen a nővel, így a férfi egy újabb híváskor felvette a telefont és megbeszélt egy randi időpontot vele, ahol meglepetésszerűen édes hármasban folyt volna a csevej, de miután lecsillapodtak a kedélyek, egy pár sor kíséretében, amiben a férfi leírta, ne zaklassa, a felesége is ott lett volna és ha nem hagyja abba szólnak a férjének, végleg kiadta az útját. A férfi és a nő nehéz napokat éltek meg, a nő mikor tudomására jutott a kedvese lebukott, rettegni kezdett, hogy elveszíti a férfit, de a férfi pont annyira szerette, mint a nő a férfit és esze ágában nem volt lemondani róla. A kettőjük között lévő köteléket csak erősebbé kovácsolta az egész helyzet, a nő végtelenül boldog volt, tudta, kell egy kis idő míg újra a régi kerékvágásba kerülhetnek vissza de nem érdekelte, egy számított, a férfi, aki szereti, akarja őt, igazán, és nem opció a szakítás. Egy hét elteltével tudtak találkozni, a nő fürkészte a férfi tekintetét, hátha ki tud olvasni belőle valamit, mennyire drámai a helyzet, hogy élte meg igazán, de nem látott egyebet, mint a szerelmet a nő iránt, a féltést, hogy ne legyen vége a kapcsolatuknak akkor se ha a nő kerülne ilyen helyzetbe. A nő emlékezett rá, volt már ilyen helyzetben, ahol szintén nem tehetett róla, nem miatta bukott le a másik, csak ép annak a férfinak egyszerűbb volt kifarolni a kapcsolatból, már így utólag megértette, az a férfi nem szerette eléggé Lehet magyarázni, hogy nem merem folytatni, ....stb, de igazából semmi többről nincs szó, mint a tényről, akkor nem szeretnek eléggé! De a férfi szerette a nőt, nagyon szerette és esze ágában sem volt szakítani vele senki miatt. Tudták türelmesebbnek és egy ideig óvatosabbnak kell lenniük ami a találkozásokat illeti, ezért a nő picit félve tekintett előre, hogy vajon mikor láthatja majd megint újra kedvesét. Így amikor megtudta, pár nap múlva találkoznak, el sem merte hinni. Úgy ölelte, csókolta a férfit, mintha utoljára tehetné, s a férfiben is érezte, bár ő került kellemetlen helyzetbe, azt a parányi kétségbeesett lüktetést, ami kifejezte a nő felé, mennyire fontossá vált neki. A szeretkezésükbe is bele keveredtek ezek az érzések, úgy kényeztették egymást, mint mikor egy féltett dolgot veszünk a kezünkbe, óvjuk nehogy összetörjön, megsérüljön. A férfi érzéki lágy simogatásokkal hívta és korbácsolta a nő testét, mielőtt vágytól duzzadó ajkai közé hatolt volna. A nő mindig kéjes, egyre fokozódó, hangosodó nyögésekkel dicséri a férfi kényeztetését, ő ezzel ösztönzi, csalogatja elő belőle azt a szunnyadó oroszlánt amire a nő vágyik. És mikor  a bestia minden idegszála követeli az ő vadállatát, akkor kezdődik a testek játéka. A nő érzéki puha ajkai lágyan siklanak a férfi meredező farkán, nyelve végig szántja makkját, finom köröket írva rá, amitől a férfi lábai is megremegnek s mint felbőszült bika egy mozdulattal húzza magához a nőt, fekteti a hátára miközben élvezi ahogy a combok tárulnak előtte és a húsos dombocska érzéki harapásra csábítgatja. A nő lélegzete elakad érezve a férfi forró leheletét, nyelve még hozzá sem ér, már is tudja az agya mi vár rá, így a fizikai valóságot eufória követi. A férfi szája úgy tapad arra a pici csiklóra, hogy nincs menekvés, a nő érzi minden mozdulatán, imádja birtokolni őt, egész arcát beletemeti abba a puha, zaftos punciba és együtt úszni nedveikben amíg eléri, hogy kedvese egy orbitális orgazmustól a lepedőt tépje, fejét szorítsa combjai közé, mintha sosem akarná, hogy vége legyen. A játékukat folytatva olvadnak egymásba, már rég nincs külvilág, csak ketten vannak és a fékezhetetlen testi vágyaik, amit hol csendesebben, hol vehemensebben követelnek egymástól. Összeszoktak, érzik mikor kinek mire van vágya, nem kellenek szavak, elég egy mozdulat, pár sóhaj. A csendes simogatások és a mohó markolások mind mind a kellő időben érkeznek, kifinomultak, olyan összhangban vannak amilyet a nő még senkivel sem tapasztalt eddig. Most már nem csak egymás szeretői, cinkosai, hiszen ahogy telnek a hónapok és megélnek közösen sok szélsőséget is, úgy vállnak egyre inkább egymás életének részeseivé, lassan de biztosan kialakul egy párhuzamos élet, egy olyan kötelék ami nélkülözhetetlenné teszi őket egymás számára, pótolhatatlan részeseivé válnak egymásnak. Veszélyes játék ez annak, aki nem képes a helyén kezelni a dolgokat, de az évek tapasztalatai alapján körvonalazódik, hogy ők tisztában vannak a játékszabályokkal, ezért tudják élvezni a kapcsolatukat, még ha a boldogsággal együtt jár a fájdalom is. Az éremnek mindig két oldala van, ezt pontosan tudják. A kétségbeesés érzése már nem zavarta őket hazafelé menet, újra erőt merítettek egymásból a folytatáshoz.