Egyszer volt hol nem volt, egy nő és egy férfi. Egy városban laktak, alig néhány kilométerre éltek egymástól. Egy nyári délután a nő gondolt egyet és regisztrált egy társkereső oldalra, ilyen még nem volt alpon. A nő férjnél volt, két kisgyerekkel, boldog és elégedett lehetett volna, de nem volt az. Keresett valamit, izgalmat, szerelmet, szenvedést, az élet pezsgőbb oldalát. Azt, amiről úgy gondoljuk csak a kamaszok, a huszonevesek kiváltsága és idővel meg kell már komolyodni, el kell hagyni ezeket a hiuságokat, meg kell nyírbálni a sallangokat, normálisnak kell lenni, a sorba be kell állni és soha többé semmi... Nos, ez a nő ennek nemet mondott. Újra meg akarta élni a nőiségét. Találkozott a férfival, aki figyelmeztette, hogy ez egy veszélyes játék, ahol semmi nem úgy alakul ahogy várjuk és ha nem vagyunk észnél, nem mi irányítunk...hanem a szivünk, az ösztöneink. A férfi már tapasztalt volt, a szive már megkeményedett. Ismerte a játék szabályait és megtalálta magán az érzelmi kapcsolót. Vagy csak azt hitte, hogy megtalálta. Mert mikor a nő a kötődés jeleit kezdte mutatni, ő is ugyan ezt érezte. Mikor a nő mással is randizott, csak hogy a szabályoknak megfelelően lazítsa a köteléket, a férfi féltékenységet érzett. "Nekem nincs erre időm, én nem akarok kapcsolatot, és csak szexre vágyom, de egy utcalánytól nem kapom azt amit várok. Érezni akarom hogy a nő vágyik rám, hogy vár engem, hogy szenved miattam. És én pedig magamévá teszem néha, mintegy megszánva őt, kegyeimbe fogadom egy pár órára, aztán pedig útjára engedem, magára hagyom és élvezem, hogy hiányzom neki. " A nő pedig hatalmasra nőtt vágyát megpróbálta másra terelni. Több ferfival is randizgatott egyszerre, részletekben vélte megtalálni azt, amit keresett...de nem volt elégedett a sorsával. Ő mindig csak ezt a férfit akarta, ő lett a szent grál, az elérhetetlen, a reménytelen szerelem. Maga a vágyakozás volt érdekes, az kötötte le minden gondolatát. Egy idő után viszont elég lett. Ezt az állapotot is meg lehet unni, már nem volt érdekes a szenvedés, újra leszállt a földre és belátta, hogy az élete nem állhat le, a gyerekek azok, akiktől megkaphatja azt a szeretetet amire vágyik, ha eleget ad, visszaadják kamatostul. Azon a péntek délutánon minden összeesküdni látszott ellenük, de mindketten nagyon akarták már, hogy összejöjjön a randi, ezért minden követ megmozgattak a cél érdekében. A férfinak ez nem volt eddig szokása, ő csak akkor mozdult, ha tiszta volt a levegő, ha egyértelmű volt a helyzet, de valószínű, már hiúsági kérdést csinált a dologból, nehogy már ne jöjjön össze most sem... Annyi vágyakozasal telt nap és hét után, annyi elhalasztott és meghiúsult találka és nyilvános, feszengős randi után, amikor minden pillanatban azt kell figyelni, ki lát meg, most elérkezettnek látszik az ő idejük. A nő már kezdett eltávolodni érzelmileg a férfitól, aki kínosan ügyelt a kommunikáció megnyírbálására, az addigi gyakori emailváltások és telefonok eltűntek, csak a találkozók megbeszelésere korlátozódtak. "Az érzelmek veszélyesek, a nők bonyolultak..." Mikor sok harc után és rengeteg áldozat árán végre sikerül a találkozó, ott állnak egymással szemben a hotel bejárata előtt és úgy néznek egymásra, mint két kisgyerek a játszótéren. Vigyorogva, kalapáló szívvel, rohanó léptekkel mennek fel a lépcsőn a szobába, ami annyi szenvedélyt látott már...de talán még azok a falak is meg tudnak remegni... És akkor az érzelem nélküli férfi meg sem várta hogy a megilletődött nő levegye a cipőjét...vad csókcsatába kezd vele, mert imád harcolni... "Nos, van 3 óránk, mit csináljunk?" "szerintem beszélgessünk" "jó de előbb még megduglak, na nem haragszol...Mesélj, mit szeretnél művelni velem? Tudom hogy mindig van terved..." "Most nincs tervem, tesszük ami jön, amit érzünk, amit szeretnénk" A férfinak ez tetszett, mert elmosolyodott és újra megcsókolta a nőt. Forró ölelésben forrtak össze, de csak fogták egymást, nehogy a másik eltűnjön..." Ne siessük el, húzzuk egymást egy kicsit, tudom hogy azt szereted" Ruhástól lefeküdtek az ágyra, simogatták egymást. A szenvedély egyre hevesebben lángolt fel köztük, a nő a férfi hátát karmolta, ajkát harapdálta...úgy érezte, teljesen elveszti a fejét...kiengedte az állatot a ketrecből és az pedig zabolátlanul csapongott ide-oda. Nem találta a helyét. "Vegyük már le az ingedet...érezni akarom a bőrödet" "akkor előbb lezuhanyzom" A férfi bement a fürdőszobába és vetkőzni kezdett. Gyönyörű izmos teste szinte könyörgött azért hogy megérintsék..."hadd vetkőztesselek le" "szégyenlős vagyok, szeretek egyedül zuhanyozni" " nem mondod komolyan" " nem, nem mondom komolyan, és inkább én foglak téged vetköztetni...gyere be mellém a zuhany alá...gyere megmosom a hátad...naa, el a kezekkel onnan, még nem tarunk ott...vagy már nem birod tovább?" Nem, a nő már nem birta tovább, megmarkolta az ágaskodó szerszámot és gyengéd kényeztetésbe fogott. A férfi még tartotta magát, de látszolag kezdett átkerülni abba az állapotba, amikor már nincs többé jatszma, nincs szerep, csak a szenvedély van...a nő viszont még játszott...elfordult a fal felé és élvezte, ahogy a férfi hátulról átöleli, a mellét markolja és belecsókol a nyakába...érezte, ahogy az a szerszám lassan becsusszan a helyére, ahova való...kicsit engedte, hogy a férfi beleélje magát a helyzetbe...pár lökés, egy két kéjes sóhaj és már huzódott is el..." Elég volt ennyi" mondta gúnyos mosollyal és kilépett a zuhany alól, magára hagyva a férfit. Ő meglepetten nézett, de aztán felvette a kesztyűt..."Ok... legalább lezuhanyoztunk és otthon már nem kell. Akkor mehetünk is haza" Itt már nincs többé álkomolyság sem, hangos női nevetés a felelet. Azon vizesen összeforrnak, egy közos törölközőbe csavarodnak és bebújnak az ágyba. Odakint már sötét van, a szoba félhomályba burkolózik. "Hát akkor jó éjszakát" " ja nem rossz ötlet, egyszer itt aludhatnánk, buli lenne." " nem lenne rossz, most is tudnék aludni" "de ugye nem horkolsz? Mert akkor nem maradhatsz" "neeem" ezzel vége is a kis évődésnek, innentől csak a szevedély van...a nő már alig várta hogy végre a lába között érerzhesse azokat a mennyei nyelvcsapásokat, úgy ahogy senki más nem csinálja...a férfi egész hosszan elidőzik most a forró, nedves környéken, hallhatóan élvezi a műveletet. Mikor már épp eléggé felkorbácsolta a kedélyeket, hirtelen véget vet áldásos tevékenységének és kéjes mosollyal azt mondja..."na nem fogsz itt élvezkedni....még nem" ...a nő ezen kicsit sem lepődik meg, már várta, mikor jön a megszakítás...nem akarta hogy vége legyen....még nagyobb izgalomra, még hevesebb érzésekre vágyott... Simogatta a férfi egész testét, a férfiasságát szájába vette és gyengéden, de módszeresen szopni kezdte...ezzel hallható és látható élvezetet okozva...hirtelen ötlettől vezérelve az ölére pattant és nedves puncijával ingerelte a férfi farkát...." Nee, még ne...szopjál még" "csak egy kicsit rádülök, aztán folytatom" hát ebből nem lett semmi mert ahogy magába nyomta a farkát, mindkettejük elméjére köd borult...a nő hátradőlt és előre hátra mogzatta csípőjét, lassan, érzéssel. Közben végig egymást nezték, figyelték, ahogy nől bennük a vágy. Teljesen szabadnak és boldognak érezték magukat.... Foly köv.