....Lassan, érzéssel mozogtak, testük együtt hullámzott. Most minden eddiginél jobban megnyíltak egymásnak. A levegő vibrált körülöttük, a fények melegebbek, a hangok tompábbak lettek. Mikor a nő érezte hogy közelít a vég, gyorsította a tempót..."el fogok menni mindjárt" sóhajtotta "az jó, látni akarom", mikor közeledtek a tetőpont felé, a férfi egyszer csak átfordította a nőt, ő kerekedett felül...még fokozottabbra vette a tempót, a nő legnagyobb örömére...aki sikoltozva élvezni kezdett. Behunyta a szemét és csak a gyönyört várta...a férfi élvezte a látványt és a helyzetet, szándékosan visszatartotta a saját örömét, erősen, tempósan tolta..."kérsz még, vagy elég volt? Birom még ha szeretnéd..."élvezz belém, érezni akarlak" mikor a férfi elélvezett, és a gyönyörben egymásba olvadtak, olyan földöntúli boldogság töltötte el a nőt, amilyet nem sokszor érzett még. Végre, hosszú vágyakozás és megannyi kudarcélmény után teljesen eggyé válhattak...mikor végül elcsitultak, a nő hosszú percekig aléltan feküdt, behunyt szemmel, ernyedt testtel. Nem akart mozdulni sem, élvezte a pillanatot, a teljes kielégültség állapotát. A férfi kiment a fürdőbe, hogy megmosakodjon, ezalatt a nő egyedül volt a sötétbe borult szobában, mert közben észrevétlenül eljött a korai öszi este... Nem nyitotta ki a szemét egészen addig, míg a férfi ismét mellette nem volt, át nem ölelte hűvössé vált meztelen testét. Beszélgetni kezdtek, a férfi beszélt többet, filmekről, a munkájáról...közben szorosan fogta a nő kezét...ez most valami más volt mint eddig, nyoma sem volt a korábbi zártságnak és zavartságnak, ami korábbi randikon a férfit jellemezte. Eltűntek a rossz poénok is. Valami sokkal bensőségesebb hangulat uralkodott, főleg, miután ilyen jót élveztek együtt...a nő ennek nagyon örült, már rég várt erre a pillanatra. Úgy érezte nyeregbe került, eltűnőben van a távolság. A férfi kissé figyelmetlenül szinte kizárólag önmagáról beszélt, de ez nem volt meglepő, mindig is ilyen volt...mondta is már párszor korábban, hogy nála ez a közléskényszeresség csak álca, valójában zavarban van ilyenkor. A nő szándékosan nem szol közbe, hadd mondja, kedvesen mosolyog, figyel, válaszolgat, helyesel. Aztán egyszer csak vége szakad az áradatnak és előkerül a kényes téma, a bűntudat, a családos emberek lelkiismereti, morális problémái...rossz e amit tesznek, a gyerekek miért nem tudhatják meg soha, hogyan békülhetnek meg önmaguk sötét oldalával...merthogy sorstásrak ők, cinkostársak, bajtársak. Két ember, aki nem akar ellenállni a kisértésnek...érezni akarja az élet ízét ujra és ujra... " Én megtaláltam magamon a kapcsolót, képes vagyok arra, hogy mikor hazamegyek az ajton kívül hagyjak mindent" "Az elején nekem nagyon nehéz volt, és most sem tudok semmit a szőnyeg alá söpörni. De ha van, ami elvonja a figyelmem, akkor könnyebb...és én úgy érzem, nem ártok senkinek ezzel. Lehet egyszerre a családot is és a szeretőnket is szeretni, mert ez a két dolog teljesen más célú, nem vagy olyan mint a férjem és nem is lehetsz soha olyan. Mert te másért vagy. Te teremted meg az egyensúlyt" "Könnyebb így neked, hogy mostanában nem sokat irok, nem hívlak?" "Nem, nem könnyebb, mert szomorú leszek, ha nem hallok felőled. Szeretem tudni merre jársz, mi van veled, mire gondolsz. Igy ismerhetlek meg. Ha nem kommunikálunk és találkozni is ritkán tudunk, akkor az nem igazi kapcsolat és előbb-utóbb vége lesz." "Nem szabad kínozni magunkat, annak nincs értelme. Ez ennél úgysem lehet több soha" Már csak fél órájuk maradt. Az még sokmindenre elég lehet...ismét egymásba forrtak, szerelmesen ölelkeztek, a férfi lassan, gyengéden hatolt a nőbe, hatalmas testével fölé tornyosult és nyakába tette a nő lábait...könnyes szemmel nézett rá...a nő is élvezte a látványt, gyönyörködtek egymásban...a meleg fény ismét körbefonta öket...lassúra vették a tempót. A nő kezdett átszellemülni, feje fölé emelte a karját, a férfi pedig megragadta és kifeszítette a testét...ez a művelet határtalan szenvedélyt indított el...a nő érezte hogy a férfi most igazán magáévá teszi...határozottan, keményen...hamarosan ismét jött a forró spermaáradat...a férfi teljesen kimerülten omlott s nőre, lélegzése lelassult, nagyot sóhajtott... A nő pedig ettől boldog volt..."olyan jó veled" mondta halkan "soká lesz a következő" "most még itt vagyunk, még tart" mikor ezt kimondta, elindított valamit, amire soha nem számított volna. Kinyitotta azt a bizonyos kaput, átszakította a köztük lévő gátat. A férfi ráborult, szorosan magához ölelte es kicsordult a könnye. Nem szólt semmit, csak percekig szorította a nőt, aki meglepetésében először nem tudta mit gondoljon. Az érzelem nélkuli férfi sír? Jol látom? Erre már ő sem bírta tovább. Pár pillanatra kitört belőle az, amit olyan sokáig elfojtani kényszerült. Behunyta a szemét és szorosan ölelte a férfit, közben némán könnyezett ö is. Aztán persze vége lett. Kedélyes beszélgetés következett a karácsonyi bulin felszedett titkárnőről, a hármas szexről és a jövő heti igazgatósági ülésről, amire még készülni kéne. A kapcsolót átkapcsolták. Menni kell, mindkettőjüket várják otthon. A. "Kocsihoz még elkisérsz ugye? Ott parkolok ahol szoktam. Holnap menni kell az asszonnyal az ikeába. Nem sok kedvem van. Mindig a pézt költené..." " menjetek csak, had kapcsolódjon ki ő is, egesz nap a gyerkkel van, csak ki akar mozdulni otthonról" "lehet igazad van, még jó hogy van egy nőm, aki használati utasítást ad nekem hozzá" "bánj vele jól, megérdemli, ha már képes volt hozzád menni" " nincs egy nőnek olyan rossz dolga mellettem, ne félj" "nem félek". Most az egyszer tényleg nem félt. Meglátta, kicsoda ő valójában. Önmaga tükörképe. A sötét oldala párja.